Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

GAZDASÁGI AUTONÓMIA

irredemptus népességi arány változásával az irredemptusok aránya növekedett, de szegénységük miatt terhelhetőségük alig változott. Egyes településeken, pl. Kunszentmiklóson az átlagosnál többen kaptak mentessé­get az adófizetéstől. 1822-ben Kunszentmiklóson 420 birtokosból 180-an bújtak ki va­lamilyen indokkal az adózás alól. 605 Nem véletlen, hogy az 1830-as évek elején innen indul el az a mozgalom, amelynek követelése az egyenlő teherviselés elve alapján a tisztségviselők adó alá vonattatása volt. A számadások felülvizsgálatában mindenkor figyelemmel kísérhető a kerületi számvevőszék törekvése a települési önkormányzatok tisztségviselőinek aprólékos pénzügyi ellenőrzésére. Amikor 1770-ben a kerület elrendelte a beneficiumok árendá­ba adását, egyidejűleg határozatba foglalta, hogy sem a főbírók, sem a nótáriusok nem árendálhatnak. 606 A számadási felülvizsgálatokban a kerületi számvevő nemcsak a számadásokhoz csatolt nyugták valódiságát, számszaki egyeztetését végezte el, hanem az egész települési gazdálkodás összhangját vizsgálta. Ajánlásokat adott a jobb gazdál­kodásra, a jövedelem növelésében bevált módszert más településnek is ajánlotta. A láthatóan eladósodott, vagy az eladósodás felé haladó településekre felhívta a közgyű­lés figyelmét, hiszen intézkedni csak a közgyűlésnek volt lehetősége. 1797-ben pl. Árokszállás számadásában a bevétel 9537 Ft 44 xr, a kiadás 6231 Ft 03 xr, a mérleg tehát pozitív. A számvizsgáló azonban felhívja a közgyűlés figyelmét, hogy Árokszállásnak 3500 Ft adóssága van, ezért hasson oda, hogy törlesszen. Ugyanekkor Dorozsmának csak 50 forintos bevételi többlete volt, a számvevő itt azt jegyezte meg, hogy nem kell félteni Dorozsmát, mert ha felépül a temploma azonnal „remanentiat mutat". 607 A számvevői felülvizsgálat végzői tehát nem csak a pénzügyi rendszabások megtartását vizsgálták, a települések belső életének ismeretében java­soltak felmentést, vagy büntető szankciót. A kerületi esküdtek évközben úgynevezett „véletlen" vizsgálatokat tartottak. 1802 májusában, pl. Horváth Mihály nádori táblabíró minden kiskun helység pénzke­zelését megvizsgálta. Semmi rendelleneset nem talált. 608 Az 1836/37. évi számadások­ban viszont már tetemes kifogást, figyelmeztetést olvashatunk. 609 Árokszállás eladóso­dása 1797-től figyelhető meg. A lakosok túlterheltségét mutatja, hogy 1838 decembe­rére 8000 forint adótartozást halmoztak fel. A kerületi számvevők minden apró túlköl­tekezést szóvá tettek. Halast, pl. megszólják, mert nádat vásárolt közpénzen, holott termett a város határában. Az éves számadásban vizsgálják felül az építkezési költségeket. Kisújszálláson felróják a tanácsnak, hogy az ősszel kiveretett téglát, amit a téglavető cigány égetés előtt otthagyott, a tanács nem takartatta be, ezért tönkrement. A kárt a közpénztárnak kell viselni. Jászberényben a helység cselédjeinek vett csizmák párjáért hét forintot fi­zettek. A számvevőszék tagjai azonban megállapították, hogy olyan csizmák hat fo­rintért is vásárolhatók. Az alkut tevő szenátorokat a 28 pár csizma után 28 forint SZML JK kgy. jkv. 1832. febr. 11. 141.sz. BKML Kf. lt. Prot. Curr. 1770. Prot. 4-5. Fasc. 2. 87. SZML JK Fasc. 2. N*-' 99/1797. SZML JK Fasc. 6. 856/1802. SZML JK Számvizsgálószék iratai IV. 4. Rsz. 1/1839.

Next

/
Oldalképek
Tartalom