Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

GAZDASÁGI AUTONÓMIA

A földnélküliek terragiumának változása

5 Hely Ev 1 marhára 1 lóra 1juhra Félegyháza 1754 3 máriás Alsószentgyörgy 1760 24 xr Kisér 1761 8 garas 8 garas Ladány 1766 1 garas Félegyháza 1769 18 xr Minden jászkun helység 1769 6 garas 1 garas Kisújszállás 1772 1 máriás Halas 1774 2 xr Kunszentmárton 1778 30 xr 30 xr 6 xr Félegyháza 1779 18 xr Minden jászkun helység 1789 12 xr Halas 1791 3 xr Minden jászkun helység 1794 12 xr Minden jászkun helység 1795 12 xr, 20 juhot tarthattak maximum Mihálytelek 1813 18 xr 6 xr Minden jászkun helység 1823 20 xr 8 xr konvenciós pénzben Amint a táblázatból látható a fűbér szinte településenként változó összeg volt. Nagyságát a legelők telítettsége, vagyis az állatlétszám, a pásztorbérek, esetenként a természeti katasztrófák befolyásolták, és mindenkor a redemptus érdek. A terragium a házipénztárba folyt. Belőle pusztai építményeket, kutakat, pusztaházakat emeltek, pásztorbért fizettek, olykor külső legelőbérletbe hajlították. Néhány településen évekig nem szedtek fűbért, pl. Kisújszálláson 1772-1793-ig, mert az árvíz miatt a helyi legelőket alig használhatták. A bérelt külső puszták után nem terragiumot hanem bérleti díjat fizetett az állattartó. A tálázatból kitűnik s más források is megerősítik, hogy a helységek nem mindig fogadták el a kerületi közgyűlésen megszabott fűbér összegét. Előfordult, hogy egy-egy település ellentmondott vagy átmenetileg elfogadta a kerület határozatát, de a következő gazdasági évben valamilyen helyi okra hivatkozva mégsem tartotta be. PUSZTABÉRLETEK, LEGELŐÁRENDÁK Annak ellenére, hogy a jászsági és kunsági községek folytonosan a földhiányra panaszkodtak, s külső pusztákat béreltek, bizonyos területeket árendába adtak. A jász községek távoli kiskunsági pusztáik egy részét inkább bérbe adták, ha helyettük közeBAGI Gábor 1995. 133-138. alapján lásd még BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2(XX).