Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

GAZDASÁGI AUTONÓMIA

Helység Malom Jövedelem Megjegyzés Helység Malom kila Megjegyzés Lacháza nincs Majsa ? ? Conventiósoknak Karcag 3 száraz 237 pm. búza 93 pm. árpa Kisújszállás 4 száraz, 1 kásamalom ? 110 Ft maradt, és a conventiósokat ellátta. Kunhegyes 2 száraz 51 köböl búza 1 véka árpa Conventisoknak és a helység lovaira. Kunszentmárton 3 száraz 70 kila őszi, kb. 49 kila tavaszi árpa 1 malom jövedelme az árendás molnáré, a többi jövedelem a conventiósoké. Madaras 4 száraz 260 pm. búza Túrkeve 4 száraz 100 kurta Ft

539 A malomhely, többségében a malom is a helység tulajdona volt, s csak az 1770es évektől épültek a tőkeföldre malmok. Az első kezdeményezések nagy ellenállást váltottak ki a beneficiumot féltő tanácsokból. 1769-ben Túrkevén a Vincze família saját fundusára azzal a feltétellel kapott malomépítésre engedélyt, hogy csak a maga szükségére őrölhet benne. Amikor elkészült, a tanács 12 Rft büntetést szabott ki azokra a keviekre, akik ott őröltetnének. A tiltás óriási felháborodást okozott, a panaszok a főkapitiányig eljutottak. Illésy István nagykunkapitánynak személyesen kellett intézkednie, hogy a nép lecsendesedjen. Utasítása a továbbiakra nagy hatású, előremutató döntésnek bizonyult. Illésy megengedte, hogy a malomban minden adózó szabadon őrölhessen. A lakosok elégedetten vették tudomásul a kapitány intézkedését, nemúgy a tanács. Az elöljárók attól féltek, ha egynek megengedik a malom építést, esetleg odáig terjed az építési kedv, hogy a helység minden beneficiumától megfosztatik, pedig a konvenciósokat és a kvártélyosokat a malomvámból tartják.

540 Féltek, hogy a malmok példájára csapszékeket és mészárszékeket is építenek, s a vállalkozói kedv teljesen megfoszthatja a házipénztárat ezektől a nélkülözhetetlen jövedelmektől. Félegyházán a túrkevei vita idején már több magántulajdonú malom működött, igaz nem a tőkeföldön, hanem a belterületen. Ezek a malmok forgalomképesek voltak. Kisznér András malomfaragó molnármester 1769 januárjában 300 forintért adta el szárazmalmát „minden készületivei örökösen" Burján Antal kőművesnek. A tanács a malom melletti molnárház és Burján házának elcserélését azzal a feltétellel engedélyezte, hogy az új molnár építhet a malom mellé házat, a régi molnár „csak amit odavitt azt horgya el a fundus nem az övé".

541 A vámszedéshez a tanács mindenütt hiteles mérőedényeket készíttetett. A molnár az őrletőtől kivette a helység számára megszabott 10-ed, 15-öd, esetleg 12-ted vámot, Kurta forintnak az 50 krajcárt érő magyar forintot nevezték. SZML JK kig. A. Caps. VI. szn. XXIII. b./1770. BKML Kf. lt. Prot. 2. 211., 214/1769.