Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
GAZDASÁGI AUTONÓMIA
A közgazdálkodás a Kiskun Kerületben a XVIII. század végéig maradványföld műveléséből, méginkább éléséből állt. Az osztásból kimaradt kaszálókat kaszáitattak, esetleg a közlegelőn valamennyi állatot tartottak. Halason a városnak külön szőlője volt, igaz igen kis terület, hiszen csak hat akó és három fertály bor termett rajta, amiből 12 Ft 56 krajcár jövedelme lett. 501 Félegyházán egy sessio földet (140 kh) műveltetett a község, Fülöpszállásról csupán annyit lehet tudni, hogy a kalkaturák között a helységnek voltak bizonyos parcellái. Kisújszálláson 1773-tól 91-134 kh közötti változó területen rendszeresen szántottak, hasonló, illetve 237 kh-ig terjedő területen évente rendszeresen kaszáitattak a helység számára. 502 Szabó Lajos kimutatta, hogy a hivatalosan bejelentett területnél jóval többet használtak közcélra, pl. 1814/15-ben 520 kh vetése és 500 kishold kaszálója volt a városnak. A munkát részben közmunkában végezték egy-egy gazda irányításával, a takarást és nyomtatást pedig részes munkában. Hagyományos értelemben vett majorsági gazdaságok a földhiány miatt nem alakultak. A majoros gazdák, ahol volt ilyen, a település állatairól adtak számot. A közmajorkodás növelését a kerület a katonaság élelmezése miatt sürgette, ezért 1813-ban a Jászkun Kerület közgyűlésében megszabták hol, mennyi szántót és kaszálót mérjenek ki e célra. A teljesítésről három év múlva kért jelentés kevés eredményt mutat. A Jász Kerületben Dósa arra hivatkozott, hogy a kaszálók állandó osztálya miatt a föld a lakosoknál van, egy tagban nem lehet kiszakítani a javasolt száz hold kaszálót. A szántó hiányára magyarázatot sem adott, csupán jelzi, hogy a redempcio összege szerinti felosztásban termést szed. Jászberényben összesen 1050 holdat kellett volna kiszakítani, de nem történt meg a várható új földosztályra hivatkozva. Több helyen az őszi vetés helyett inkább malomvámot, a tavaszi helyett sorabrakot szedtek. Kisújszálláson és Túrkevén a megszabott területnél kevesebbet műveltettek, azt is felében és harmad dézsmában osztották ki az igénylőknek. Túrkevén az 500 hold városi földet nyolc helyen mérték ki, az 500 hold kaszálót két helyen. Kunhegyes csak annyit közölt, hogy hol itt, hol ott szántanak, azaz maradványföldön gazdálkodtak. Kunszentmártonban a szántást, takarást palétára 503 , a nyomtatást részes munkában végeztették. A város ugarföldjét pedig kiadták dézsmára. Karcagon, Madarason betartották a kerületi utasítást, Madarason a szántás és kaszálás mellett igen sikeres sertéstartást folytattak. A Kiskunságban Félegyházán, Dorozsmán és Majsán az utasítások szerint őszi és tavaszi vetést műveltek közmunkában, csak a gabona nyomtatását végezték részesek. Halason viszont felében és részért is műveltek közföldet. A felsőkiskunsági települések továbbra sem különítettek el földet a helység gazdálkodására. 504 A közmajorkodásban úgy tűnik még a XIX. század 20-as éveire sem alakítottak ki a földesúri majorságokhoz hasonló gazdaságokat. A majorsághoz szükséges föld el501 SZML JK B. Caps. III. Fasc. 1. 1/1763. 502 SZABÓ Lajos 1987. 277. 186. lap 503 Palétának nevezték azt a kis füzetet vagy lapot, amelyre az adót és az adóba beszámítható teljesítést feljegyezték. 504 SZML JK Fasc. 4. 638/1816.; Fasc. 5. 361/1817.