Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
GAZDASÁGI AUTONÓMIA
gazdasági kiszolgáltatottság csökkenését. A tanács azonban nem engedett teret az ilyen törekvéseknek. A redemptusok közigazgatásban megszerzett hatalma ez esetben az adókivetést használta fel az érdekvédelemre. A legkritikusabb pont a redemptusok személyének adómentessége, vagy adó alá tartozása. Vizsgálatomnál tekintettel a különböző állásfoglalásokra e kérdéskört kiemelten kutattam. Félegyházán 1759-ig csupán 1753-ban nem vetnek fejadót a redemptusokra. Ekkor az összeírásban külön megjegyzik, hogy a „személyek ki vannak hagyva, minthogy a sok épületre való hajtogatással sokat szenvednek". 4S8 A következő években mindenki, redemptusok és irredemptusok is fizetnek fejadót, egészen 1760igKisújszálláson 1755/56-ig minden személyre, a gazdák felnőtt fiaira is megkülönböztetés nélkül vetik ki az adót. Később egyes években fizetnek fej adót a redemptusok és fiaik, más években nem. Amint táblázatunk mutatja 1770/7l-ben ismét nem tesznek különbséget a személyek között, hiszen minden lakosra kivetik a fejadót. A lakos nem csupán redemptus, lehetett irredemptus, elvétve zsellér, de ez utóbbi ritkán fordult elő. Karcagon, Kisújszálláson 1750 előtt gazdát és subgazdát különböztettek meg, a redemptust és az irredemptust azonosítjuk a megnevezésben. A gazda személyére 1745/46-ban egy magyar forintot és 80 dénárt vetettek. A subgazdára ennek felét. A zsellér fej adót akkor is fizetett, ha semmi vagyona nem volt. 459 A redemptusok fej adótól való mentessége tehát nem országos törvényen alapuló mentesség, mint a nemeseké. Azokban az években, amikor nem fizettek fej adót azt a helyi autonómia keretein belül, önkormányzati hatáskörben adott eseti mentesség tette lehetővé. Adókötelezettségük akkor sem szűnt meg, amikor az adókivetésben nem jelent meg fejadóként. Ilyenkor az önkormányzat osztotta el a település kontingensét úgy, hogy a fejadó ne szerepeljen külön tételként. Amint nem szerepelt az adóösszeírásokban külön tételként a föld sem, de ott rejtőzött az osztályok szerint felosztott házadóban. Az 1768. november 21-i királynői utasításra 1770. szeptember 7-én a helytartótanács új adórendeletet bocsátott ki, ami megszigorította a pénzügyi fegyelmet. Védte az adóalanyok adózóképességét és egységesítette a nagyfokú eltéréseket mutató, különböző előjogokkal rendelkező közösségek adóigazgatását. 460 A 21 pontos rendelet a pénzügyigazgatás szervezeti és ügyintézési szabályozása mellett, több megszorítást tartalmazott, önkormányzati jogokat szűkített, változtatott meg. 461 Módosult az adóigazgatás módszere, az adózás rendje és az adókivetés alapja. A rendelkezés legalizálta az önkormányzati tisztségviselők adókedvezményeit. A Jászkun Kerületben mintegy fizetési pótlékul az önkormányzatok teljeskörű adómentességet adtak tisztségviselőiknek. Adómentességüket már a kivetésnél figyelembe vették, hiszen azt az adót, ami rájuk jutott volna, a közösség fizette meg, az adózó tételekre megállapított magasabb adókulcsban. Amikor a tisztségviselők akkora tiszteletdíjat kaptak, hogy adómentességük indokolatlanná vált, azt a helyi alkotmáBKMLKf. lt. N»7. Caps. 1. Fasc. 1. N- 9/1753. SZML Karcag lt. Adóösszeírások 1744-47. Ö16. SZML Kunmadaras lt. Felsőbb rendeletek jkv. 1752-1770. 4164. sz. Elemzését lásd: BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1996. 91-93.
