Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

GAZDASÁGI AUTONÓMIA

GAZDASÁGI AUTONÓMIA Az önkormányzat egyik legfontosabb joga a gazdálkodás szabadsága volt. Ha az önkormányzat saját gazdálkodásából nem tudta a szervezetét és intézményeit működtetni, kiszolgáltatottá vált, s gazdaságilag vagy politikailag sérülhetett. A gazdasági autonómia magában foglalta a közterhek elosztásának jogát, az adókivetési jogot, s a jövedelemtermelő gazdálkodás jogát. A felsorolt szabadságokkal az ország más törvényhatóságaiban is élhettek. A vármegyék saját szükségletre háziadót vethettek ki, önadóztatási joguk volt.

445 A székely székek a XVIII. században is rendelkeztek a szék vagyonával, felügyelték és bizonyos mértékig irányították a szék falvainak gazdasági ügyeit.

446 A hajdúvárosok saját bevételeikből fedezték önkormányzati költségeiket.

447 A legeredményesebbnek talán a szász városok gazdálkodása tekinthető, ami nem egyszer birtokszerzéseket, tartós haszonbérleteket eredményezett a közösségnek. Brassó, pl. birtokolta Törcsvárát a hozzá tartozó kilenc székely jobbágy faluval. 1765-ben a szászok megszerezték a 31 faluból álló fogarasi uradalom haszonélvezetét.

448 Közmajorkodási és beneficiális haszonvételeikkel szabadon gazdálkodtak. Gazdálkodásukat és pénzügyigazgatásukat 1795-ben királyi rendelet szabályozta, s évi költségvetéseik ellenőrzését az erdélyi főkormányszékhez rendelte. Az említett kiváltságolt közösségek mindegyikének saját tulajdona és gazdálkodási autonómiája volt. Különbségek, a gazdálkodási autonómia megvalósításában, a tulajdonnal élés mikéntjében voltak. A Jászkun Kerület minden települése szabadon gazdálkodhatott a királyi kisebb haszonvételekkel, a megváltott, de közcélra fordított földön majorsági gazdálkodást folytathatott és gazdálkodhatott azokkal a jövedelmekkel, amelyeket lakosságától beszedett. A Jászkun Kerület a szabad királyi városokhoz hasonlóan szabadon dönthetett jövedelmeiről. A szabad királyi városoktól a számadási mód és a számonkérő hatóság mássága különböztette meg. A szabad királyi városoknak évente a Magyar Királyi Udvari Kancelláriával kellett számadásaikat jóváhagyatni. A Jászkun Kerületben a jóváhagyás több lépcsőben történt. A jászkun generális számvevő hivatal vizsgálata alapján a generális congregatio hagyta jóvá az egyes települések számadásait. Az egész Jászkun Kerület számadását OsvÁTH Gyula 1912. SZÁDECZKY KARDOSS Lajos 1993. RÁcz István 1973. SÁRKÖZI Zoltán 1963.