Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)
VII. A POLGÁRI VÁROS
képp Európa keleti felében, amely ekkora talajszint emelést kapott, hogy lakói biztonságosan új élethez kezdjenek. Az árvíz rombolása, az utána következő bontások, a feltöltés után földbe „süppedt" házak helyett újak építése eltüntette a régi Szegedet. E folyamatot később a Dóm téri építkezések fejezték be, aminek eredményeképpen városunk szinte elvesztette építészeti múltját, e tekintetben nem hasonlít az európai városokhoz, amelyek máig magukon azaz épületeiken viselik a történelmi korok építészeti stílusát és divatjait. Valamennyire kárpótlást nyújt ezért a Belvárosnak az eklektika és a szecesszió jegyében fogant egységes városképe. A kis kitérő után térjünk vissza a város új-régi alaprajzának a megszületéséhez. A város régi szerkezete, a minden irányból a révhez és a körülötte lévő területre érkező utak, utcák (Boldogasszony, Péterváradi, Budai, Csongrádi és Algyői) girbe-görbe nyomvonalát kellett kiegyenesíteni. Mindezt figyelembe véve alakították ki a négy városon belüli forgalmat bonyolító kisebb és a négy távolsági forgalmat bonyolító nagyobb sugárutat. Az előbbi csoportba a Boldogasszony sugárút, a Szentháromság utca, a Kálvária utca és a Szilléri sugárút tartozik, az utóbbiba a Szabadkai (ma Petőfi Sándor) sugárút, a Budai (később Kossuth Lajos)sugárút valamint a Csongrádi és Vásárhelyi (ma József Attila) sugárutak. A sugárutak a körutakat átszelve érkeztek a központba. A két körút között meghagyták a korábban kialakult négyzetes utcahálózatot, a vár helyén, Alsó- és Felsővároson hasonlóképpen teljesen új négyzetes utcahálózatot alakítottak ki. A Nagykörút egyes szakaszainak elnevezése az adakozó városok neveit őrzi: Bécsi, Londoni, Párizsi, Berlini, Brüsszeli, Római körút. A város modern, párizsi mintára kialakított két körutas, sugárutas szerkezetéhez igazodva tervezték Újszeged utcahálózatát. A belső körútnak tervezett Temesvári körút nyomvonalát a nagykörút ívének folytatásaként alakították ki a tervrajzon, majd a városi sugárutaknak megfelelően rajzolták meg a hídfő tájékáról kiinduló Csanádi és Szőregi utcák, a Népkertet átszelő Fő fasor, a Népkert sor, a körúton kívül a Fürj utcában folytatódó Aranka utca, és a Tárogató utcában folytatódó Bethlen (ma SzentGyörgyi) utca nyomvonalát. A Torontál teret pedig az egykori Rudolf, ma Roosevelt tér pandantjaként alakították ki. A legyezőszerűen szétágazó utcákat tizenkét keresztutcával szelték át házépítésre megfelelő tömböket kialakítva. A 19. században kialakuló új európai városban a társadalom térbeli rendje a következőképpen rendeződött el: a Belvárosban foglaltak helyet az állami és helyi igazgatási, igazságszolgáltatási, egyházi és oktatási, valamint kulturális intézmények, majd a bankok és kereskedőházak épületei. Közöttük emelkedtek a városi társadalom felső rétegének palotái és bérházai. Rajtuk kívül a polgári lakosság, hivatalnokok, kereskedők és iparosok családi házai álltak bennük boltjaikkal és műhelyeikkel. A külvárosok viskóinak lakosságát a munkásság és a földművelők csoportjai tették ki. Szeged középkori tagolódása és annak a törökkor után bekövetkezett újra szerveződése szinte kínálta a fentebb leírt elrendeződést. A suburbium, a későbbi Palánk a kezdetektől fogva a gazdasági és kulturális élet központjaként szolgált. Itt lakott a városi vezető réteg, a gazdagabb családok és rokonságuk. Felsővároson a néhány gazdag család mellett főképp iparosok és halászok éltek, az Alsóvároson pedig földművesek. A később kialakuló városnegyedek, Móra város és Rókus, mely utóbbit kezdetben (1731) Új városnak neveztek, a dolgozó rétegek lakóhelyeként szerveződött. A polgári
