Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

IV. KÖZÉPKOR (1000-1543)

A korabeli Szeged szellemi életének sajátos színt adtak a kolostorok lakói. A 15. században és a 16. század első harmadában négy kolostor (dominikánus, premontrei apáca és két ferences) virágzott Szegeden. A férfi és más rendek tagjainak nem pusztán azt a feladatot szánták, hogy imádkozzanak az egész emberiség üdvéért, amint más helyütt élő társaik tették. A korabeli Szegeden a két világ — a keleti és nyugati keresztény — határán élve feladatuk volt az előbbivel és a Balkánról terjedő eretnekségekkel szemben a Maros menti kolostorlánc lakóival együtt egyrészt védelmi sávot képezni az ország és a nyugat kereszténysége számára, másrészt biztosítani az átjárást a két világ között, mintegy kiszűrve a Balkánról a török elöl menekülők nyugat felé hömpölygő áramlatból a „kétes elemeket", az eretnekeket. A városban élő szerzetesek befolyásolták a város vallásos és szellemi életét, sőt hatásuk távolabbra terjedt ki, legkiválóbbjaik pedig bekapcsolódtak a világkereszténység ügyeinek vitelébe. A dominikánusok, másképpen prédikátor testvérek, akik magas tudományosságuk, teológiai és filozófiai műveltségük révén a szentbeszédek erejében bízva hirdették a hitigazságokat, 1318-ban telepedtek le Szegeden, ám tevékenységükről az első írásos dokumentum 1468-ból származik. Felszegeden, a mai Felsővároson állt kolostoruk és templomuk. Az utóbbi helyén emelték templomukat a 18. században a városba érkezett minoriták, ekképpen fogalmunk lehet egykori templomuk méreteiről. A monostor körül futottak a Szent Miklós és a Prédikátor utcák. Felsővároson népszerűek voltak, női harmadrendjük is alakult, zárdájuk a prior irányítása alatt állt, és több előkelő szegedi család gyermekeit találjuk soraik között. A szegedi dominikánusok közül András szegedi bíró fia, Simon Itáliában tanult 1476-ban, később diplomáciai szolgálatot is teljesített. Bátka Tamás Firenzében tanult ugyanekkor, hazaérkezvén Beatrix királyné környezetében találjuk, majd a rend térítő feladatainak szolgálva Tirgovistében lektorkodott, 1497-ben pedig moldvai püspök lett. Innen távozva tihanyi apátként címzetes nándorfehérvári püspöki stallumot nyert. 1510 után halt meg. Szegedi Gergely és a szegedi Magyarországi János 1495-ben „generális hitszónokok", azaz egyetemet végzett kiváló képességű szerzetesek lettek. A kolostorban könyvtárat és iskolát tartottak fenn, ahonnan a fent említettek és mások a rend budai főiskolájára illetve egyetemekre mehettek tovább. Maga a kolostor aló. században hanyatlásnak indult, 1516-ben leégett, 1529-ben Magyarországi Barnabás szintén generális hitszónok távozott el, a többiek talán Győrben telepedtek le a bekövetkezett háborúskodások miatt, de még sokáig hirdették a szegedi rendház egykori fényét. A premontrei rend Szent Ágoston íráshagyománya alapján készült regulája szerint élő szerzetesei Szentlélekről elnevezett női kolostorának pontos helyét lokalizálni nem lehet. Annyit tudunk: Felsővároson állt. A tizedjegyzék szerint a Szent Miklós és Angyal utcák után jött a Szentlélek utca, majd pedig a Bánfalva, a legszélső utca következett. Hogy mikor szervezték, nem ismeretes, feltehetően a gazdag polgárok lányai és özvegyei számára alapították. A nővérek nevei között számos korabeli szegedi családnév (Sárkány, Boros, Szántó, Somogyi, Makói, stb.) megtalálható. A szegedi kolostor létét mindössze egy adat (1511-ből) bizonyítja, annál jelentősebb viszont az íráshagyomány, amely a zárda lakóinak dicsőségét hirdeti. A szegedi kutatás nekik tulajdonítja a minden bizonnyal premontrei eredetű Apor-kódex elkészítését. Az 1519-es kel-