Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

is visszaköszön — 1950-ig, a tanácsrendszer bevezetéséig állt fenn, széles hatáskörrel rendelkezett. Első fokon más szerv hatáskörébe nem tartozott ügyekben határozott, másodfokon olyan közérdekű ügyekben döntött, amelyekben első fokon a polgármester járt el, továbbá előkészítette a törvényhatósági közgyűlés elé kerülő ügyeket. A kisgyűlést szintén a főispán vezette, tagjai között a polgármestert, helyettesét, a főjegyzőt, a tiszti főügyészt, két tanácsnokot, tehát a főtisztviselőket találjuk, továbbá 24 törvényhatósági bizottsági tagot. A kisgyűlés havonta ülésezett. A magisztrátus végrehajtó tevékenységének a tanács majd a kisgyűlés mellett ugyancsak nagyjelentőségű fóruma, a törvényhatóság első tisztviselője, a polgármester volt. A polgármester-választás eredményeként — a törvényhatósági közgyűlés választotta — foglalhatta el székét, azonban nem kívülről érkezett, mint az önkormányzat kipróbált, nagy szakmai tudással és városismerettel rendelkező főtisztviselője nyerte el az arra jogosult választók bizalmát. Hatáskörét és feladatait az említett 1870. évi XLII. tc. majd az 1929. évi XXX. tc. rögzítette, és ezek szellemében a helyi szabályrendeletek ugyancsak meghatározták. A polgármester vette át a város nevében a felsőbb rendeleteket, továbbá leveleket és folyamodványokat. Felelt a kormány rendeleteinek végrehajtásáért. Ám ha valamelyiket törvény ellenesnek tartotta, a főispán vagy az illetékes miniszter elé terjeszthette tiltakozását. Aláírta a város nevében kiállított felterjesztéseket, okmányokat és leveleket. Őrizte a város pecsétjét, felvette a városi alkalmazottakat. Meghatározott időnként jelentést tett a főispánnak és a törvényhatósági közgyűlésnek. A polgármester szerteágazó feladatai, amelyeket az apparátus: ügyosztályok és hivatalok által látott el, szükségessé tették polgármester-helyettes választását. Az említett 1929. évi törvény, miután a tanácsot megszüntette, egyúttal megemelte a polgármestert, hatósági tevékenységét kiszélesítette. Ettől kezdve a polgármester egyszemélyben intézkedett és határozott. A korszakban a polgármesternek hivatala tekintélyt, hatalmat és méltóságot kölcsönzött. A szegediek közül a polgármesteri székbe jutottak tudásuk és emberi habitusuk révén éltek lehetőségeikkel, amelyet a város első tisztviselőjének a rangja biztosított számukra. Közülük Pálfy Ferenc, Lázár György és Somogyi Szilveszter portréját mutatjuk be. Pálfy Ferenc ősi, már a középkorban feltűnt alsóvárosi gazda családból származott. Személye szimbolikusan is összeköti a város korábbi és újkori történetét. 1844ben Pozsonyban az országgyűlési ifjak között találjuk, és még polgármestersége idején helyezték el a Fogadalmi templom alapkövét. Pálfy Ferenc hosszú élete (1824-1907) a város szolgálatának jegyében telt el, mialatt a szegediek által szeretett és tisztelt tisztviselő, valóban városának feje lett, az utókor számára pedig egyúttal a kor építő, felhalmozó, városáért és családjáért egyaránt élő emberének jelképes személyisége, akit sikerekben gazdag pályáján a megpróbáltatások sem törtek meg. A földbíró édesapa fia a piaristáknál végezte a középiskolát, majd a pesti egyetemen jogot hallgatott. Hazatérte után bekapcsolódott a reformkori politikai mozgalomba, a Kaszinó tagja lett, közben ügyvédi gyakorlatot folytatott. A szabadságharc idején a városban toborzott 33. honvédzászlóalj főhadnagyaként szolgált, közben tiszti alügyésszé választotta a közgyűlés. A szabadságharc bukása után Békés megyében rejtő-