Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

IV. KÖZÉPKOR (1000-1543)

Hunyadi János és Újlaki Miklós erdélyi vajdák felügyelete alá került a szegedi sóispánság és feltehetően a vár is. 1457-ben a várost Szilágyi Erzsébet és Mihály birtokolták. 1502-ben zálogba kapta Corvin János, akinek halála (1506) után újra a királyé lett, aki 1510-ben Perényi Imre nádornak adta zálogba. Az 1514-es országgyűlésen cikkelyezték be az elidegeníthetetlen királyi javak közé, ami jogi biztosíték volt, ám ekkor feltehetőleg még mindig Perényi Imre nádor tartotta a kezén. A polgárok még mielőtt városukat az elidegeníthetetlen királyi javak közé iktatták, 1498-ban kiváltságaikat megerősíttették II. Ulászló királlyal. A június 4-én kiadott oklevél, bár nem sorolja fel a kiváltságokat, mégis, az első részben, ahol a király kifejti: a polgárok „Buda és Fehérvár városainak mintájára ama szabadságoknak és a szabadságok ama kiváltságának voltak birtokában, és örvendeztek, amelyeket azok szerencsés emlékezetű elődeink, a felséges isteni fejedelmek, néhai Béla és András magyar királyok jóvoltából és engedelméből ma is élveznek...", fontos dolgokat árul el. A fehérvári jogra hivatkozás a város jogainak régi voltára utal, a budaira pedig azt jelenti számunkra, hogy a későbbiekben is megmaradtak, sőt tovább szélesedtek e jogok, és II. Ulászló király uralkodása idején szintén érvényben voltak. A város polgárai pedig megtartották őket egészen a török hatalomátvételig, amely azonban a város történetének addigi fényes lapjainál jóval sötétebbeket nyit meg. 2. VÁROSALAPRAJZ, VÁROSKÉP A középkori városoknak, akárcsak a maiaknak, ezer arca volt. Sajátos vonásaikat markánsan mérték rájuk a természet erői, formálta a társadalom és a gazdaság a bennük lakó emberek kezével. Minden város egyedi jelenség, mégis fellelhetők bennük közös ismertetőjegyek, amelyek a város fogalmát kialakítják bennünk. Nem gyűjthetők könnyen össze, hiszen számos területről kell összehordanunk őket. Talán a legfontosabb jegyei a városkép a városszerkezettel, az utcákkal, terekkel és az épületekkel, a benne lakó emberek (nemzetiségük, fő foglalkozásaik), valamint az emberek közötti társadalmi, gazdasági és személyes viszonyok. Egy-egy városnak mint minden településnek a helyzetét döntően befolyásolja földrajzi környezete és a közvetlen, valamint a távolabbi vidékekkel kialakult kapcsolatrendszere. A városszerkezet és városkép a városi lét igen fontos meghatározója. Vele találkozunk először, ha egy addig ismeretlen városba érkezünk. Jellemzi a várost és lakóit utcáinak vezetésével, a házak állagával, a közlekedéssel, a gondozottságával vagy elhanyagoltságával és sok mással. Szeged középkori városszerkezetét Reizner János feltételezéséből és megállapításából kiindulva képzelte el a későbbi kutatás, amely szerint a város három nagyobb és több kisebb kiemelkedő helyre települt, és e három sziget közül a legnagyobbon helyezkedett el a vár és suburbiuma, a későbbi Palánk. Felsőváros a vártól északra alakult ki, és a vár melletti hátságon túl több szigetre kiterjedt, míg Alsóvárost a középkori Alszegeddel azonosítva annak helyét a Mátyás-templom központtal kiterjedő területre helyezték. Az alapvetően helyes elképzelés időrendjét vitatjuk. Véleményünk szerint a három település nem egyszerre született. A korai település csak a rév melletti viszonylag