Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

nátból tanulni az ifjakat, amit Gyertyámos község táp- és nevelő intézete vagy a DEMKE (Délmagyarországi Közművelődési Egyesület) diákotthona és mások bizonyítanak. Az alábbiakban a város iskolarendszerét az alapoktól a csúcsig, az óvodáktól, illetőleg elemi iskoláktól az egyetemig terjedően mutatjuk be felhasználva a Szeged monográfiában e fejezeteket készítő Szabó Tibor és a tanyai iskolákat feldolgozó Berta Tibor munkáit. A népoktatás Mint ismeretes, hazánkban az első óvodát 1828-ban Brunszvik Teréz alapította Budán, és példáját hamarosan követték Szegeden. 1846-ban a Magyar sajtó c. lap arról számolt be, hogy a „Belvárosban 157, Felsővároson 131 óvoncz vett részt a nevelés legelső elemeiben." A fellendülés ideje az 1880-as években érkezett el. Az 1891. évi XV. törvénycikk, az első óvodai törvény pedig minden olyan települést kötelezett óvoda létesítésére, ahol 40 feletti az óvodás korúak száma. Szegeden ekkor 6 óvodában 779 gyereket gondoztak. 1926-ban már 16 óvodát vettek számba. Az 193l-es statisztikai évkönyv szerint a vidéki városok közül messze Szegeden volt a legtöbb óvoda, 27, az utána következő városban, Miskolcon csak nyolcat írtak össze. 1940-ben pedig már 26 állami, 2 nőegyleti és 7 felekezeti kisdedóvót regisztráltak a városban. Az alsófokú iskolák, elemi, illetve népiskolák múltja a középkorig nyúlik vissza. Korszakunk kezdetén, 1850-ben kilenc iskolát írtak össze, ez a szám 1926-1927-re tizenhatra emelkedett a belterületen. Az iskolákat a város, az egyes felekezetek és később az állam tartották fenn. Az 1929/1930-as tanévre 10l-re szaporodott az iskolák száma a város kül- és belterületén, amelyek közül 73 állami, 17 községi, 9 egyházi és 2 egyéb fenntartású volt. Szeged ekkor az ország városai közül a főváros után nemcsak a legtöbb óvodával, hanem iskolával is rendelkezett, továbbá ugyanígy alakult a helyzet a tanítók számát illetően is. A népoktatás területén külön színfoltot jelentettek a tanyai iskolák, amelyek megszervezésében Szeged országosan ugyancsak példamutató módon az élen járt. Az oktatás még a reformkorban, az ún. magániskolákban indult meg, amelyeket egy-egy gazda tanyáján indítottak, amilyen például 1837-ben a zabosfai (Lengyelkápolna) volt. Tanítójának, Pataki Ferencnek a neve is fennmaradt. Az egyház ugyancsak létrehozott iskolákat a tanyavilágban. Az említettek ideiglenes jelleggel működtek. A nebulókat betűvetésre és az alapvető számtani műveletekre tanították meg. A magániskolákat később törekedtek városi kezelésbe adni. 1853-ban húsz tanyai iskola létesítését határozta el a város. A terv keretében az alábbiak épültek fel: 1853. április 19-én kezdődött meg az elemi népoktatás Nagy széksóson (Szt. Antal iskola), Bojárhalmon, a Feketeszéli kapitányságban, Mórahalmán, Felsőásotthalmon (Szt. Ferenc iskola), Ásotthalmon november 10-én (Szt. Erzsébet iskola), Őszeszéken december 3-án (Szt. Márton iskola). 1854-ben kezdődött a tanítás a felsőbalástyai, domaszéki, székaljai, neszűrjhegyi, győriszéki, zabosfai, feketeszéli (Szt. Imre iskola) tanyai iskolákban. 1855-ben nyílt meg az átokházi, csorvai, kancsalszéli és rókabögyösi iskola az Átokházi kapitányságban. 1856-ban a zöldfási és az al-