Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

kú közgazdasági és kereskedelmi iskola, amelyekről — még a monarchia idején alapították őket — a maguk helyén szóltunk. A jelentős beiskolázási körzettel és növekvő népességgel rendelkező városban a megmaradt, a minisztériumi tisztviselők átkeresztelő kedve nyomán nevet váltott két gimnázium, a Radnóti (fiú) és Tömörkény (leány) gimnáziumok kevésnek bizonyultak, ezért szervezték meg 1954-ben az egyetem Ságvári Endréről elnevezett gyakorló gimnáziumát, majd az évtized végén Újszegeden a Tanítóképző helyén a Rózsa Ferenc gimnáziumot. Belőle lett a Csonka János Gimnázium és Szakközépiskola, majd a Csonka János Műszaki Szakközépiskola és Kollégium, valamint az épület egy ideig helyet adott az Eötvös József Gimnáziumnak. Mindez azonban már korszakunkon túl játszódó történet. A gyarapodás közepette szegényedett is Szeged iskolahálózata. 1960-ban országosan megszűnt egy régi iskolatípus, a tanítóképző, városunkban a férfi és női egyaránt. Felsőfokú tanítóképzőt szerveztek, amely Szegedről később Bajára költözött. Ma a bajai intézmény a jogutódja a szegedieknek. Amint a vasútforgalmi esetében láttuk, a technikumok 1961-től lassan átalakultak, és létrejött a szakközépiskolai hálózat. Ezen időszakban alakult át a vegyipari is, előbb Tartósító és Húsipari Technikum született, majd 1967-től Fodor József Gimnázium, Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet lett belőle. Az 1948-ban alapított Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakiskolában pedig 1975-ben indult meg a szakközépiskolai oktatás. A kereskedelmi és vendéglátó ipari szakiskolából 1988-ban lett szakközépiskola, amely utóbb Krúdy Gyula nevét vette fel. Szeged középiskola hálózatában a gimnáziumokhoz képest az országoshoz hasonlóan túlsúlyba jutottak a szakközépiskolák, ami a középiskolai hálózat átstrukturálódását jelentette. Az állandó változtatás vágyának tüzében égő oktatási kormányzat 1961-ben fogadtatta el a középiskolai törvényt, amely két kudarcra ítélt intézkedést rendelt el. Egyfelől az általános képzést 18 éves korig kívánta kiterjeszteni, másfelől szovjet mintára a gimnáziumban bevezette a heti 5 + l-es oktatást, ami azt jelentette, hogy a diákok heti egy nap gyakorlati foglalkozáson vettek részt. Bár az utóbbi bevezetését megelőző kísérletek — mint általában mindig — kiválóan sikerültek, a gyakorlati élet megmutatta az elképzelés tarthatatlanságát. Már 1965-ben lemondtak további folytatásáról, akárcsak az általános tankötelezettség kiterjesztéséről. Ennek jegyében számos kisvárosi gimnáziumot nyitottak, nőtt az iskolák és a diákok száma. Szegeden ezen időben csak a Széchenyi Gimnázium elődje nyitotta meg kapuit. Városunkban az iskolaépítés később a lakótelepekhez kapcsolódóan az 1970-es 80-as években indult be. Újszegeden, Tarján-telepen, Újrókuson akkor épültek az új általános iskolák. A tanügyi igazgatás állandó újítási vágya azóta sem lankadt. Mint marionett figurákat rángattak tanárt és diákot, miközben az oktatás színvonala nem emelkedett, sőt csökkent. A változások korunkra elérték az egyetemet is. Mielőtt a szegedi egyetemi- és felsőoktatásra tekintenénk, szólnunk kell a dolgozók iskoláiról, amelyek már 1946-ban indultak, és máig fennállnak bizonyos formái. Az intézményrendszer szegedi története alig feltárt. Az országos adatokból ismeretes számunkra, hogy az általános iskolai oktatást már 1946-ban bevezették. 1948-ban indították a szakérettségis képzést, amely során a káderhiány pótlása céljából egy-két évig folytatott tanulmányok után egyetemre lehetett jelentkezni. Az esti és levelező tagoza-