Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VI. AZ ÚJRAFELEMELKEDÉS KORA (1686-1849)

ri oldalon egyre gyakrabban feltűnt a tornác, az ambitus, épült előszoba és cselédszoba is. 1776-ban Ballá Antal térképén kevés, a 19. század első harmadában, Giba Antalén már a Palánkban, a Piac körül és a Szent György tér táján valamint Felső városon sok ilyen ház tűnik fel, amelyek később az alföldi városok sajátos hangulatát adták egészen korunkig. Juhász Antal gyűjtése szerint ilyen házban lakott nemes Dosics György kereskedő, Tari Ferenc ügyvéd, Csávojszky János civis, Kováts János honorácior, Sobay György városi főorvos, Veszelinovics Bazil városi főjegyző, Dugonics Antal és Szűcs Ferenc civis, Wagner Amadé mészáros mester, Siegl Simon és Wőber Judit vendéglős. Az 1830-as években a Palánkban már több emeletes ház állott, amint az Joó János vedutáján jól látható. A korszak Szegedének városképében a templomok és középületek mellett tájékozódási pontokat jelentettek a gazdag polgárok által épített emeletes házak, paloták, amelyek közül számos Vedres István nevéhez fűződik, akinek szelleme és keze nyomán nemcsak a városkép alakult át, hanem azt számos jellegzetes épülettel gazdagította. E házakat Vedres — a kor szokásainak megfelelően — nem egyedül tervezte, külső megjelenésükben az építő mesterek nagy szerepet játszottak, azonban a város mérnökének szellemiségét mindenképpen magukon viselték. A Fekete Sas utca és a Kárászház között állt a saját maga által tervezett háza. A földszintes, törpe emelettel toldott épület homlokzatának rizalitjában, amely timpanonnal záródott, nyílott a magas kapubejárat. Az 1806 táján emelt házat oroszlánfejes kapuzárkő díszítette. Grünn Orbán ma is álló 1810 táján épült háza, valamint a városháza körül épült lakóházak ugyancsak Vedres kezének nyomát viselték magukon. Vele rokon szemléletet mutattak az egykori Halpiacon (Roosevelt tér) épült Scháffer-ház, valamint a Klauzál tér 7. szám alatti Wagner-ház és az Oskola u. 13. szám alatti, az első szegedi kétemeletes ház, a Béró-ház, amelynek pontos építési idejét, 1810-et a kapu feletti kőbe vésték. A családi kapcsolatokból következően Vedres veje, Korda János építtette, és szintén a város mérnöke tervezhette a Korda-Dáni házat (az utóbbi Vedres unokájának a férje, Dáni Ferenc főispán volt). A Dugonics térre és a Kálvária utcára néző, a sarkán félkörívvel kiugró zárt erkéllyel forduló, 1820-ban emelt épület a klasszicista stílus talán legszebb szegedi alkotása. Az 1840-es években több, általában egyemeletes polgárház épült. Közülük monumentalitásával és érett klasszicizmusával kiemelkedik a Kárász-ház (1845), a Klauzál tér legértékesebb műemléke. Kettős kőkonzolon nyugvó erkélyének vasrácsa iparművészeti remekmű. Innen mondta el utolsó nyilvános beszédét Kossuth Lajos 1849. július 11-én. A házban szállásolták el. 1857-ben Ferenc József is itt töltötte az éjszakát szegedi látogatásakor. Az épület fennállása óta több nagy politikai eseménynek adott otthont. A városképhez tartoztak a városi ipart szolgáló épületek, róluk szintén megemlékezünk. A középkortól folytatott tímár mesterség objektumai az 18-19. századi városképnek sajátos hangulatot adtak. A tímárházak közül egy áll ma a Maros utca 26. szám alatt. A klinikák építése során bontották le az Adler család emeletes házát, amely az árvíz utáni feltöltés nyomán földszintes lett. E házaknak hatalmas, a bőrök szárítására alkalmas padlásaik adtak sajátos karaktert. A serházak ugyancsak jellegzetes épü-