Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VI. AZ ÚJRAFELEMELKEDÉS KORA (1686-1849)

vő Tisza-parti sarkán alakították ki. 1724-ig több alkalommal átalakításokat, nagyobbítást végeztek a Domus Cameralis-on. A posta épületét a Palánkban lévő Provianthaus mellett jelölték meg a korabeli térképek. A bánáti harmincad hivatalt Temesvár visszafoglalása után az újszegedi oldalon építették fel, a helyén 1774-1775-ben a vámházat (Banatisches Maut-Haus) jelöli Wettstein térképe, a Reysigst Amt-ot (Katonai Hivatal) pedig a Palánkban, a kamarai prefektúra épülete mellett. A katonai és a polgári igazgatás épületeit, a várat, a kaszárnyák, kórházak és hivatalok helyét és képét azért mutattuk be hosszasan, mert egy évszázadon át meghatározták a város arculatát. A katonai garnizont megjelenésükkel híven láttatták az erődítménybe érkezők számára. E félelemmel vegyes tiszteletet keltő építmények szimbolizálták egyúttal az országban berendezkedő új hatalmat. Szeged nem állt ezzel egyedül. A Duna mindkét partján épült komáromi erődrendszer, amely Bécs előterét volt hivatott védeni, valamint az aradi vár a szegedihez hasonló képet mutatott. Bár — mint említettük — jelenlétükkel befolyásolták a későbbi városszerkezet kialakulását. Miután Szeged stratégiai jelentőségét elvesztette, szép lassan feleslegessé váltak, és elbontották a polgárvárosba nem illő épületeket. A későbbi, monarchia kori nagy szegedi laktanya-építkezések mégis azt mutatják — bár első vonalbeli védelmi feladata megszűnt a városnak —, hogy a katonai igazgatásban és szervezésben fontos hely maradt. A polgári középítkezések a városháza emelésével kezdődtek 1728-29-ben. A mai helyén álló városháza három építési korszakából kettő időszakunkra esik. A városháza, a Domus Praetoria épülete a vár nyugati kapujával szemben, katonai épületek között kapott helyet. Emeletes homlokzata észak felé nézett, a keleti a később kialakított piactérre, a majdani Széchenyi térre, hátsó homlokzata a Domus annonaria hátsó homlokzatára. A két épület ezáltal kijelölte a Fekete Sas utca nyomvonalát. A székház maga a kincstári épületekre emlékeztetett, szerényen húzódott meg közöttük. Az új városháza építésére 1799 és 1804 között került sor Vedres István tervei alapján. Az egykori épület hiteles képét egy, az 1879. évi árvíz előtti fotó őrizte meg, amely szerint az első városházával szemben az új székház három szakaszra tagozódó főhomlokzata a piactér felé néz. A középső rizalit (a homlokfal síkjából kiugró rész) magasabb és öt tengelyű. A két oldalsó szakasz négy-négy egytengelyű és egyszerűbb kinézetű. A homlokzati főfalra a rizalit szélességében támaszkodik a két szintű és toronysisakkal fedett torony, amelynek ablakai a középső rizalitéhoz hasonlóak. A déli és északi oldalhomlokzat szintén hármas tagolású, a középső szakasz fala a két oldalsóé elé ugrik. Az épületet manzardos tető fedi. A torony körüljáró erkélyét vasrácsozatú mellvédek zárják. A felső toronypárkány hajlataiba helyezték a toronyórákat. A torony legtetején villámhárító állt. Az új városháza és főképp körülj áros erkélyű tornya azt jelképezte, hogy a városban már nem a városparancsnokság és a kamara az úr, hanem a város önkormányzata, a nemes tanács. Az épület a századforduló stílusának megfelelően a klasszicizmusba hajló késő barokk ismertető jegyeit viselte magán. Előképe Nagy Zoltán szerint a budavári katonai szertár lehetett, a szegedi városháza pedig a tornyos városháza típusnak első példája Magyarországon, amelyet számos újabb követ, mint például 1811-ben a nagykőrösi, majd tíz évvel később a már lebontott félegyházi. A Vedres-féle városhá-