Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

V. A TÖRÖK HÓDOLTSÁG KORA (1543-1686)

kiderül, hogy a városban éltek még nemesek, bár számuk jóval kevesebb lehetett, mint más hódoltsági mezővárosokban, például Kecskeméten, Nagykőrösön, Ráckevén, Gyöngyösön és Jászberényben. A nemesség megszerzése, amiért pénzt kellett áldozni, előnnyel járt a kereskedés alkalmával felmerülő perekben, továbbá a nemes mentesült a harmincad fizetésétől, ha saját maga számára szállított. Ez utóbbi előnyt egyébként mint kamarai város lakói élvezték a szegediek. A Hódoltság belsejében élőket azonban nem csábították tömegesen a jószerével csak presztízsnövekedést jelentő előnyök. A létéért küzdőnek nincs ideje kitüntetésekre és címekre áhítozni. 4. A TÖRÖK BIRODALMI ÉS A MAGYAR HELYI IGAZGATÁS Szeged Gyula várának 1566. évi elfoglalása után a hódoltsági terület belsejébe kerülve a Török Birodalmon belül szandzsák (liva) székhelye lett. Mivel a török igazgatási szervezet központi és vidéki egységei azonos módon működtek, a kevés adat alapján is következtetni lehet a budai beglerbégségbe (vilajet) tagolt szegedi szandzsák működésére. A szandzsákbég, aki 1587 tájékától nem mindig lakott Szegeden, hatásköre a katonai ügyek mellett minden közigazgatási, igazságszolgáltatási és gazdasági kérdésre kiterjedt. A határ menti szandzsákbégeknek a szomszédos idegen területek nyugtalanítása tartozott katonai faladataik közé, továbbá a nagyobb, szeredár vagy pasa vezette hadi vállalkozásokban kellett részt venniük, egyébként megszálló, szervező és ellenőrző feladatokat irányítottak. A béget nem egyszer más területre rendelték ki bizonyos feladat (határsértések kivizsgálása, összeírások készítése, stb.) elvégzésére. A szegedi bégek közül nem sok neve ismert. Közülük a kétszer e tisztséget betöltő Dervis, és a később budai pasa, a szerb származású (Szokolovics) Szokollu Musztafa neve említésre méltó. Az igazgatás területén a Hódoltság alatt annyi változás következett be, hogy a Bácson és Szegeden felváltva lakó bég 1596-tól a budai helyett az egri pasa alá tartozott. A bég után a legfontosabb tisztséget a kádi töltötte be, aki igazságszolgáltató tevékenysége mellett ellenőrizte a török hivatalok és a bég tevékenységét. Mivel a török nem értette a magyar szokásjogot, meghagyta a mezővárosok igazgatási, igazságszolgáltatási apparátusát. Az itt indított ügyekben a kádihoz fellebbezni lehetett, sőt nála is kezdhettek eljárást. A városi bíróságokon folytatott ügyek után neki is tartoztak illetéket fizetni. Ő foglalkozott a büntető ügyekkel (lopások, rablások, gyilkosságok), vezette a nyomozást. Részben rendelkezett a rendőri feladatot ellátó vojvodákkal (vajdákkal), munkáját a török jogtudók, a muftik segítették. A kádi tehát mai fogalmaink szerint bíró, ügyész, rendőrfőnök és közjegyző volt egy személyben és egyúttal a béget ellenőrző szultáni alkalmazott. A szandzsák székhelyeken nem működött defterdári-, azaz adóhivatal. A szegedi kincstári biztosok (eminek) és írnokaik (amilok) a budai hivatal tisztségviselőiként dolgoztak. A begyűjtött összegeket oda fizették be, és ott készültek a nyilvántartások. A török adminisztráció gondos írásbeli ügyvitelt vezetett a bég divánjának állásfoglalásairól, a kádi döntéseiről, a bevételekről, és gyűjtötték a Szegedre érkezett szultáni pa-