Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

IV. KÖZÉPKOR (1000-1543)

A herceg pontos és takarékos ember lévén — a helyzete is erre szorította — részletes feljegyzést készíttetett kiadásairól, amelyet Krzysztof Szydlowieczki, a titkára állandóan ellenőrzött. Ilyen módon maradt ránk számadáskönyvének több kötete. A hosszúkás, bőrbe kötött fóliánsokat a varsói állami levéltárban őrzik, belőlük adta közre Divéky Adorján Zsigmond lengyel herceg budai számadásait. Közöttük találhatók azok a feljegyzések is, amelyek a szegedi kiadásokat örökítették az utókorra. A királyfi útközben — Szegeden is — azt az életmódot folytatta, amit Budán kialakított magának. Reggel templomba ment, alamizsnát osztott, ebéd után lantosokat, énekeseket fogadott, majd kockázassál és kártyajátékkal múlatta az időt. Jó kapcsolatokat tartott az egyháziakkal, szombatonként pedig fürdőbejárt. A herceg életformájának köszönhetően tudhatjuk meg az eddig ismeretlen tényt, hogy városunkban a 15-16. század fordulóján fürdő működött, ami ebben a korban természetes dolog volt a nagyobb településeken. A fürdőélet és a velejáró szórakozások az ókorból öröklődtek át a középkorba. Rómában a fürdő nemcsak a tisztálkodást és a pihenést szolgálta, hanem a társasági életnek is központja volt. Mindez megmaradt a középkorban is, amelynek két véglet, az ég felé forduló aszkéta élet és a földi örömök korlátlan hajszolása közepette élő népe éppen a fürdő nyújtotta szórakozási lehetőségekkel élt szívesen. Az ivócsarnok, a széplányok éppen úgy a fürdő kellékei voltak a nyugati nagyvárosokban, mint a melegvíz és a masszázs. Nem egy helyen éppen a kicsapongó élet miatt — amelyre lehetőséget nyújtott — a keletkezett járványok és mások következtében nem egy esetben be kellett zárai őket. A hazai fürdőviszonyokról ilyen adatok nem maradtak fenn. Fürdeni azonban városunk középkori lakói is szerettek. Vidékünkről ugyancsak a 16. század első harmadából maradt fenn a gyulai városi fürdő említése, amely a plébános kezelésében működött, és a várban is létezett egy egyszerű fürdő. A szegedi és a gyulai bizonyára szerényebb kivitelű volt a kőmedencés budafelhévízi fürdőknél, amelyeket Zsigmond királyfi ugyancsak szívesen látogatott. Ám a szegedivel is meg lehetett elégedve, mert míg ott egy, itt másfél forintot adott a szolgáltatásokért, és még külön felet a fürdős fiúnak. A számadáskönyvből tudjuk, hogy a helyet, ahol fürdőt vett, fehér lepedőkkel kerítették el, hogy más ne zavarja a fürdésben, amelyhez sok szappant használt, és arany fogmosó alkalmatossággal is rendelkezett. A számadáskönyv városunkat érintő másik fontos adata a pálos szerzetesek megjelenése a herceg előtt, ők gyümölcsöt hoztak neki ajándékképpen. A pálosok lengyel kapcsolatai közismertek voltak abban az időben is, hiszen a korabeli művelt világ tudta, hogy az egyedüli magyar alapítású rend elterjedt Lengyelországban is. A czestochowai kolostort alapító Opulai László nádor Jasna Góra-ba pálosokat telepített. Hogy mennyire jól ismerték, azt jól mutatja Szakoli János (1466-1493) csanadi püspök története, aki bár előkelő származású volt, lemondva méltóságáról Czestochowaba vonult kolostorba, hogy a világ zajától félrehúzódva elmélkedéssel töltse életének hátralévő részét. A pálos atyák tehát nem véletlenül kedveskedtek gyümölccsel a hercegnek, jól ismerték a rend lengyel kapcsolatait. Nehezebb arra a kérdésre válaszolni, vajon melyik kolostorból jöttek. Csak közeliből érkezhettek, mert a fejedelmi utas szegedi tartózkodásának ideje meglehetősen rövid volt. A gyümölcsöt nem szállíthatták messziről. Ismereteink szerint a városunk-