Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)
IV. KÖZÉPKOR (1000-1543)
la kevés nyom maradt fenn, ám későbbi metszeteken alakja még jól kivehető. Éppen a 18. századi ábrázolások bizonyítják, hogy az obszerváns ferencesek Havi Boldogaszszony-templomát nem a Szent Péter helyére építették. Az ismert nevén Mátyás-templom építését az 1450-es években kezdték, és a szentély tetőpárkányzatánál elhelyezett két tábla szerint 1503-ra fejezték be. Az egyhajós gótikus stílusú templom az egész Alföld középkorból ránk maradt egyetlen hatalmas egyházi épülete, a hódoltság idején pedig a török birodalom legnagyobb keresztény templomaként említették. Hajójának hossza 63,5 méter, teljes alapterülete 723 m 2 . A torony a szentély mellett az északi oldalon áll. A hajó keleti falán, valamint a szentély és a kórus falán vágott hat-hat nagyméretű ablak adja a fényt. A szentély a hatszög három oldalával zárul. A hajó nyugati falát nem törték meg ablakokkal. A hajó keleti falát nyolc négyszakaszos, a kórus és a szentély falát hat háromszakaszos támpillér erősíti. A szentély és a kórus fölött agyagból készült álkőbordás csillagboltozatot a hajó fölött csillag idomokból hálóboltozatot alakítottak ki. A torony a szentélypárkányig, valamint a sekrestye és az emeletre vezető lépcső középkori eredetű, a nyugati fal melletti emeletes folyosó és a rendház épülete későbbi időből származik. A vár és a templomok mellett a polgárok házait vályog, vert illetve patics fallal emelték. A Szent Demeter-templom környékén, a Nagy utcában azonban téglaházak is álltak, róluk mint omladozó épületekről 16. századi defterekből értesülünk. Talán középkori eredetre tekintett vissza az Oskola utcai ún. török bazár vagy Demjén ház épülete, melyből következtetni lehet a középkori szegedi gazdag polgárok stílusukban a dél-németországi lakóház építészetet követő házainak formáira. 3. A TÁRSADALMI TAGOZÓDÁS ÉS TÉRBELI RENDJE Hogy kik laktak a városban és milyen területi elrendezésben, arról annak ellenére, hogy az 1522-es tizedjegyzék részletes utcarendet és névfelsorolást ad, keveset tudunk, mivel csak kevés helyen jelölték a foglalkozást, illetve kevés olyan adat szerepel, amelyekből következtethetnénk a foglalkozásra, a lakosság rétegződésére és sok más, a mai olvasót érdeklő a város szociális és gazdasági struktúráját bemutató adatra. Mégis, egyéb tényekre és analógiákra támaszkodva megkísérelhetjük a korabeli Szeged népének társadalmi szerkezetét bemutatni. Mindenekelőtt arról illik szólnunk, hogy a lakosságnak kialakult a vagyoni alapú térbeli elrendeződése, amint ez más városokban is megtörtént. A városközpontban, a Szent Demeter-templom környékén laktak a gazdagok, valamint Felsővároson a Szent György-templom tájékán lévő utcákban. A Nagy utcában 1522-ben 55 adófizető közül tíz rendelkezett szőlővel a Szerémségben: Péterváradon, Kamancon, Karomban és Szalánkeménen. Ilyen módon bekapcsolódhattak a távolsági kereskedelembe, a legnagyobb hasznot hozó gazdasági ágazatba. Itt állt a háza a későbbi főbírónak, Zákány Istvánnak. Jeles iparosok és két scholasticus, azaz tanult ember, deák lakott ugyanott. A Szent Demeter utcában 44 tulajdonos közül 13 birtokolt szőlőt a Szerémségben, számos iparos, köztük ötvös élt itt és egy scholasticus. A Szántó utca 54 összeírt lakójából 15 rendelkezett szőlővel a Szerémségben.
