Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

válságos helyzetbe került a textil- és ruházati ipar. A termelés csökkent, 1990-ben nem érte el a tíz évvel korábbit. A megyében például az iparban dolgozók létszáma 16%-os csökkenést mutatott. Az évtized második felében pedig megindult a „szocialista ipar" átalakulása, megjelentek a gazdasági társaságok üzemeken belül és kívül. Az elodázhatatlan ipari szerkezetváltás azután az 1990-es években a gyárak tönkremenésével és bezárásával valósult meg. A szocialista alapítású üzemek, mint például a Textilművek, Kábelgyár és az építőiparhoz tartozott DÉLÉP, továbbá más gazdálkodó egységek, mint a Pincegazdaság, Divatszabóság, valamint a Szőrme és Bőrruha Üzem, végül a Kőolajkutató mellett korábbi alapítású ipari egységek, mint a Konzervgyár (alapítási éve: 1940), és az egykori Dohánygyár helyén szintén 1940-ben alapított Ruhagyár is becsukták kapuikat. A nagy múltú, ezer feletti létszámot foglalkoztató gyárak helyett néhány kisebb üzem alakult. Az ipar az 1990-es években az ágazatban dolgozók létszámának felét elvesztette. A külső körülmények, a hagyományos piacok elvesztése, a könnyű- és élelmiszeripart nehéz helyzetbe hozták. Az előbbiben a termelés súlypontja Európán kívülre helyeződött. Mindehhez hozzájárult a KGST és a Szovjetunió széteséséből következő piacbeszűkülés, ami például a Textilművek és a Konzervgyár számára végzetes következményekkel járt. A DÉLÉP tevékenységére pedig a panelprogram leállása után nem volt szükség. A külső tényezők mellett a nagy leépülés okait a város iparának szerkezetében kell keresnünk. Bár az ipartelepítésre a 20. század második felében számos esetet láthattunk, üzemek megszűnésére is volt példa. Az igazi szerkezetváltásra törekvés azonban nem következett be. Gépipar (számítógép, gépjármű) és elektronikus ipar nem települt a városba. „Tudásintenzív" iparágak nem jelentek meg, és a szénhidrogén kincsre sem települt feldolgozóipar, mint említettük. Ennek következtében a hagyományokhoz híven a mezőgazdaságban megtermelt alapanyagokhoz kötődő ipar maradt a hangsúlyos, amelyeknek egységei a kialakult versenyben nem tudtak helytállni. A Pick Szalámigyár és a Kendergyárak képeztek csak üde színfoltot. Szeged gazdaságának struktúrájában ezzel a 19. század első fele, sőt a korábbi időszakok köszöntek vissza, amikor a város lakosságának a létalapját a mezőgazdaság és kereskedelem határozta meg. Emellett nagy változás csak a humán szellemi szférában született az iskolák és az egyetem megjelenésével. E szellemi ágazat azóta a város modernkori létének fő meghatározója. Mintegy intő figyelmeztetés: csak olyan gazdasági struktúrák a versenyképesek, amelyekben jelentős korszerű tudás- és ismeretmennyiség halmozódott fel. b) MEZŐGAZDASÁG A második világháború befejezésére a hadigazdálkodás következtében az ország gazdasága, benne a mezőgazdaság az első világháború előtti szintre zuhant vissza. A gazdaság helyzetét tovább nehezítette az ország területén állomásozó másfél millió, de 1946 nyarán is még fél milliós szovjet hadsereg ellátási kötelezettsége, amely együttesen 500 millió dollár értéket közelített meg. Mindezek az ország gazdaságának teljes összeomlásához vezettek, amit a mérhetetlenül nagy infláció csattanósan jelzett. A korabeli magyar infláció mértékét azóta sem haladták túl sehol a világon, mindez