Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

ponti akarat képviselői. így nem véletlen, hogy elsősorban ezt a feladatot kapta a megye azzal együtt, hogy önkormányzati testülettel is rendelkezett. Az önállósodás felé vezető újabb lépésként könyvelhető el az, hogy a törvény megszüntette a tanácsi testületek szervezetei alá- és fölérendeltségi viszonyát. A járási tanács megszüntetése, amelyet részint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megerősödése hozott magával, ugyancsak efelé mutatott, másrészt a városok számának növekedése, a nagyközségek megalakítása, a városkörnyéki község státusának kialakítása is jelezte e folyamat megindulását. A megkezdett úton továbblépést jelentettek az 1983. évi II. tc, az 1985. évi IV. tc, az 1983. évi 26., és az 1984. évi 22. számú törvényerejű rendeletek, valamint számos kormány- és minisztertanácsi rendelet. A III. tanácstörvény, bár a decentralizáció felé mutatott, Szegedet mégis kellemetlenül érintette, mert 1971. április 25-ével elvesztette megyei jogú státusát, és ismét a megye alá került, ami főképp pénzügyi megkötöttségeket jelentett. Azt azonban mégis megjegyezzük, hogy ebben az időszakban a város sokkal lendületesebben fejlődött, mint megyebeli társai. Szervezeti változások is bekövetkeztek 1971. április 25ével. A három kerületi tanácsot megszüntették, helyettük kerületi hivatalokat alakítottak. A kerületi hivatalok 1978-ban szűntek meg, feladatkörüket a Szeged Megyei Város Tanácsa V. B. hivatala vette át, amely az elsőfokú hatósági ügyeket intézte. Az 197l-es tanácstörvény hatásaként a szegedi járásból a 17/1972. számú elnöki tanácsi határozattal és 1973. április 15-ei hatállyal négy városkörnyéki községet: Algyőt, Gyálarétet, Kiskundorozsmát és Szőreget — mint említettük — Szeged néven Szegeddel egyesítettek. A döntés nem váltott ki egyértelmű lelkesedést minden községben. Újabb változásokat hozott az alkotmány módosításáról szóló 1983. évi II. törvény, amely a helyi irányítás továbbfejlesztését tűzte ki célul a járásoknak, valamint a járási szintű különböző állami szerveknek a megszüntetésével. Mivel létszám és kellő szakértelem hiányában a községek a rájuk zúduló feladatokat nem tudták volna ellátni, az 1983. évi 26. számú törvényerejű rendelet úgy rendelkezett, hogy a városi és a városi jogú nagyközségi tanácsok tisztségviselői és szakigazgatási szervei közreműködnek a községi tanácsi szervek megyei irányításában. Mindez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egyes városok és városi jogú nagyközségek segítették, ellenőrizték ezen városkörnyéki községi tanácsok munkáját. Az egykori szegedi járásból Bordány, Deszk, Domaszék, Kübekháza, Röszke tanácsa, Sándorfalva nagyközség közös tanácsa Dóccal, Szatymaz tanácsa, Tiszasziget község közös tanácsa Új szentivánnál és Zsombó községi tanácsa a szegedi tanács mellé került. Üllés a megyei tanács határozata alapján Szegedtől végül közvetlen megyei irányítás alá jutott. A városkörnyéki tanácsokkal folytatandó jobb és hatékony együttműködés érdekében városkörnyéki bizottságot hoztak létre. A társadalomban kialakuló változásokkal együtthaladva az 1980-as években tovább folytatódott a tanácsok szervezeti korszerűsítése, amely szervezeti módosításokkal, létszámcsökkentésekkel járt. Az 1/1988. számú tanácsi rendelettel módosították a szervezeti szabályzatot, és szakigazgatási szervek (osztályok) összevonására is sor került, ezzel alakult ki az utolsó struktúra is: a) Egészségügyi és Szociális, b) Építési és Közlekedési, c) Ifjúsági és Sport, d) Igazgatási e) Kereskedelmi és Termelési, f) Mű-