Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

szeretett városukra. Mindez a város lakóinak energiáira, pénzére és városszeretetére alapozva valósult meg. 3. A VÁROS TÁRSADALMA Ahhoz, hogy a város társadalmában 1950 és 1990 között bekövetkezett mozgásokat bemutassuk, mindenekelőtt népességszámának alakulását szükséges áttekintenünk. Mint ismeretes, az 1941. évi népszámláláskor 136 752, a következő népszámlálás alkalmával, 1949-ben pedig 132 607 lakost írtak össze. Az adatokból következően a lakosság tehát a második világháború alatt elszenvedett veszteségeit, valamint az utána következett népmozgásokból fakadó negatív hatásokat nem volt képes pótolni. A város népessége tovább csökkent 1950 és 1952 között a közigazgatási reform következtében elcsatolt, és új községekbe szervezett tanyai lakosság számával, amelynek hatásaként a lakosság 1960-ra 98 942-re olvadt le. Életerejét azonban példázza, hogy tíz év után, 1970-re a város népességének száma 118 895 lett, azaz közel 20 ezerrel gyarapodott, ami elsősorban a környező községekből beáramlók számából származó vándorlási többletből, másodsorban a Ratkógyerekek népes táborából adódott, ám a lakosság száma még mindig nem érte el az 1941. évi nagyságot. Ez egy évtized múlva valósult meg, 1980-ban ugyanis 170 794 főt írtak össze a népszámlálók. A hihetetlen méretű lakosság növekedésnek (51 899 fő), azonban megtalálható a magyarázata. Mint ismeretes, 1975-ben csatolták közigazgatásilag Agy őt, Dorozsmát, Gyálát, Szőreget és Tápét Szegedhez, ami 26 518 fő népességszám növekedéssel járt. A nagy létszám másik fele pedig részint a helyi lakosság számának növekedéséből — a Ratkó-korszak nagyobb számban született népessége ekkor került reprodukciós korba —, részint a vándorlási többletből adódott. Ez utóbbi az újonnan létesített munkahelyekre érkezőkből és családtagjaik számából tevődött össze. A Szegedre jövő lakosság nagyobb része Csongrád megye településeiről érkezett. Békés megye népessége ugyancsak a hagyományoknak megfelelően hozzájárult a város lakosságának gyarapításához, miként ez már a történelem során nem egyszer megtörtént. A jobbára fiatal bevándorlók Szegeden alapítottak családot, és lettek gyermekes szülők. Sajátos vonása a korabeli népességnövekedésnek, hogy a munkás és alkalmazotti rétegek mellett évente mintegy 800 frissen végzett diplomás főiskolás és egyetemista is a városban maradt, és talált magának munkát, szaporította a település értelmiségének létszámát. Mindez a város lendületes fejlődésének a bizonyítéka, és jelzi a szegedi iskola- és egészségügy, valamint a kutatóintézetek erősödését. Szeged példája nem egyedi eset a korban, hasonló, ha nem is olyan látványos utat jártak be a megyeszékhelyek az országon belül. A lendület 1980-ra lelassult, ebben a tíz évben már csak mintegy ötezer fővel gyarapodott a lakosság, ami a gazdaság fejlődésének a megtorpanását jelzi. A következő tíz év végének adata, a 158 158 fő pedig látványos visszaesésről árulkodik. A 17 ezres visszaesést némiképp mérsékeli a kivált Algyő ötezres lélekszáma. A többiek viszont elsősorban a gyárak és üzemek bezárása után, munkahelyeik elvesztése miatt tá-