Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

tásának a lehetőségét. A szegediek álmának megvalósulása az első világháború utáni időre tolódott. Ekkor Szeged gazdasága gyöngélkedett, ám új fejezet nyílt művelődési életében. Klebelsberg Kunó gróf, a konzervatív gondolatot modern eszközökkel képviselő és az ország fölemelkedéséért oly sokat fáradozó kultuszmimszter Szegedet dél felé ható szellemi erőddé kívánta kiépíteni, hogy az elszakított nemzettestek számára közelről hitet, gondolatokat és ismereteket nyújtson. E szemléletnek megfelelően helyezték el Szegeden 1921-ben a kolozsvári négy karú (bölcsész, jog, orvos, természettudomány) egyetemet, amely professzorainak jelentős részével Szegedre költözött. Klebelsberg szemléletmódja egybe esett móri Glattfelder Gyula püspökével, aki 1923ban a csanadi egyházmegye székhelyét pápai engedéllyel Temesvárról Szegedre helyezte át, és a keleti valamint nyugati keresztény egyház területeinek határán elterülő várost a katolicizmus déli és keleti irányba ható központjává óhajtotta emelni. Az egyetem elhelyezési gondjai lassan oldódtak meg. Ideiglenesen a mai Déri Miksa gépipari szakközépiskola elődjének és a mai Radnóti Gimnáziumnak az épületében helyezték el a karokat. Az egyetem központi hivatalai és a könyvtár számára pedig a Dugonics téren, a főreáltanodának épült, majd az ítélőtáblának helyet adó épületet jelölték ki. Végül a Tisza-parti klinikasor fölépültével enyhültek az elhelyezési gondok. A professzoroknak mintegy tíz év kellett ahhoz, hogy helyüket megtalálják Szegeden. A fiatal egyetem tanárai közül azonban — ami ritka dolog — többen hamarosan nemzetközi elismertségre tettek szert. Haar Alfréd, a mértékfogalom megalkotója és Riesz Frigyes, a függvénytan nagyhírű kutatója, valamint a funkcióanalízis egyik elindítója munkálkodásának nyomán a húszas években megszületett a nagy tekintélyű szegedi matematikai iskola. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Kerékjártó Béla, aki a topológiában ért el figyelemre méltó eredményeket. A fizika tanszéken Bay Zoltán, az elektron sokszorosító föltalálója, a radarcsillagászat úttörője és az új méterszabvány megalapozója oktatott. Klebelsberg a magyar irodalom professzorának a nagy tudású és széles műveltségű papköltőt, Sík Sándort hívta meg. A Cambridge-ben kutató Szent-Györgyi Albertnek ugyancsak ő ajánlotta föl a biokémiai tanszék katedráját. A fiatal tudósnak éppen a szegedi paprikából sikerült kivonnia a C-vitamint és bizonyítania annak szerkezeti azonosságát az aszkorbinsavval. Teljesítményéért 1937-ben Nobel-díjat kapott. Ő máig egyetlen Nobel-díjasunk, aki hazai munkásságával nyerte el ezt a világhírnevet adó díjat. Szeged neve pedig övével együtt bejárta a világot. Számos kiemelkedő munkásságú professzor dolgozott még az egyetemen. A teljesség igénye nélkül soroljuk föl az alábbiakat: Apáthy István (zoológus, histológus), Baló József (kórbonctan), Búza László (nemzetközi jog), Csengery János (klasszika-filológia), Ereky István (közigazgatási jog), Finkey Ferenc (büntetőjog), Horváth Barna (jogszociológia), Imre Sándor (pedagógia), id. Issekutz Béla (gyógyszertan), id. Jancsó Miklós (belgyógyászat), Márki Sándor (közép- és kora-újkor történet), Marót Károly (klasszika-filológia), Miskolczy Dezső (ideg- és elmekórtan), Polner Ödön (közjog), Rusznyák István (belgyógyászat), Schneller István (pedagógia). Az egyetemhez kapcsolódott a református egyetemi hallgatók Bethlen Gábor Köréből 1931-ben alakult Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, amelynek tagjai: Árvay Erzsébet, Ballá Sándor, Baróti Dezső, Berezeli A. Károly, Buday György, Erdei