Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

be, amely 1924-ben indult. Pedagógiai szemináriumokat szerveztek, amelyek a rókusi iskola tornacsarnokában tartott bemutató tanításhoz kapcsolódtak. A korszak népiskolai oktatásának kereteit az Eötvös József közoktatásügyi miniszter által beterjesztett 1868. évi XXXVIII. tc-ben fektették le, amely kimondta a tankötelezettséget, amely szerint 6-tól 12 éves korig mindennapos iskola (6 elemi), 1215 éves korig heti néhány óra (ismétlő iskola) volt kötelező. Létrehozta az iskolaszéket, amely Szegeden 1869-ben 38 taggal alakult meg. A népiskolai és polgári iskolai ellenőrző szervet, a királyi tanfelügyelőséget az 1876. évi XXVIII. tc. állította fel. Az első tanfelügyelő Csongrád megyében és Szegeden Vadász Manó, a város 1848-1849. évi polgármestere lett, utódai pedig a tanügy területén korábban elismerést szerzett szakemberek. Korszakunk népiskolái teljesítették feladatukat, biztos alapismereteket adtak az állam jövendő polgárai számára részint a szakiskolai, részint a gimnáziumi tanulmányokhoz, valamint a korban ugyancsak megújult tanoncképzéshez. Életüket a háborús idők zavarták meg, amikor számos iskola épületét foglalták le a hadsereg számára egészségügyi és egyéb célokra. A háborús, létszámában felduzzasztott hadsereg nem fért el a kaszárnyákban. Ne feledjük: „Inter arma silent musae." Középiskolák A középiskolákat, mint a jövő értelmiségének képzési helyét mindenkor fontosnak tekintette a hatalom, ugyanis innen kerültek ki évszázadokon át a középirányítók, és innen lehetett továbbjutni az egyetemre, a vezető értelmiség képzési intézményébe. A középiskolák irányítását végző tankerületi főigazgatóságok hálózatát még Mária Terézia uralkodása idején hozták létre 1776-ban, és korszakunkban végig fennállt. Szeged iskolái előbb a pesti, majd a nagyváradi igazgatósághoz tartoztak. A kormány 1873-ban Magyar határőrvidéki tankerület néven új tankerületet állított fel Újvidék központtal. Amikor annak főigazgatóját, Mészáros Nándort 1874-ben a szegedi főreáliskola igazgatójának nevezték ki, a tankerületet vele együtt Szegedre helyezték, és ott maradt megszűnéséig, neve pedig Szegedi Tankerületi Főigazgatóság lett. A korszak legjelentősebb középiskolája a humán gimnázium volt, amelynek képzési formái nagy múltra tekintettek vissza. A korábbi jezsuita módszerre visszavezethetően eme iskolatípusban a fő hangsúlyt a nyelvek és a humán tárgyak oktatására helyezték. Mivel ez a társadalomban a humán értelmiség (jogász, tanár) túlsúlyához vezetett, többször megpróbálkoztak a reál középiskolák, gimnáziumok erősítésével. A korszakunkban több tanügyre vonatkozó jogszabály közül például ezt kívánta elérni a középiskolákról szóló 1924. évi XI. tc, amely a gimnázium és a reáliskola közé egy új iskolatípust, reálgimnáziumot iktatott be. A képzés addig kialakult jellegét azonban nem sikerült megváltoztatni, a hagyomány ereje megakadályozta azt. A magyar értelmiség egészen máig tartó humán műveltségi túlsúlya innen ered. A város első gimnáziuma a múltját, hagyományait és oktatásának színvonalát tekintve az egész korszakon át a piarista, hivatalos nevén Szeged sz. kir. városi r. kat. Dugonics András Kegyesrendi Gimnázium volt. Amint a korábbiakban már láttuk, évszázadokon át meghatározó szerepet játszott a város szellemi életében tanárainak és a