Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

b) IPAR Nagy- és középipar A hagyományosan mezőgazdaságból és kereskedelemből élő lakosság számára az ipart a mindennapi élet fenntartásához szükséges kisipar jelentette Szegeden a többi alföldi városhoz hasonlóan, amelyek közé a főváros alföldi részén fekvő Pestet is besorolhatjuk. Korszakunkban e tekintetben változás következett be. A korábban említett néhány üzem mellett a termény-, főképp búzakereskedők tőkéjüket a jelen írásban elsőként bemutatott mezőgazdasági terményeket feldolgozó iparba, elsősorban a malomiparba fektették, és az országos képnek megfelelően a malomipar lendült fel Szegeden, abban a városban, amely a középkor óta gabona behozatalra szorult. Bár a budapesti malmok az egész monarchiát el tudták látni liszttel, a vidéki Magyarországon jelentős malomipari központok alakultak ki, amelyek egyik legjelentősebbike — ki hinné ma már — Szeged volt. Az 1880-as évekre a Back- és a Ligeti-féle óriásmalmokkal együtt a városban nyolc jelentősebb gőzmalom őrölt, amint Kápolnai Iván a Szeged monográfiában írja. A század végére ez a szám tizenkettőre emelkedett. Az említett famíliákon kívül a nagykereskedő Winkler és Milkó családok szintén bekapcsolódtak a malomipar fellendítésébe. Amilyen látványosan felfutott a szegedi malomipar, olyan gyorsan hanyatlott alá, miután a dél-alföldi gazdag búzatermelő helyek, a Bácska és Bánát Trianon után kiszakíttattak az ország testéből. Az 1929-1933-as gazdasági válság tovább súlyosbította a helyzetet. A szegedi malomiparban kiemelkedő szerepet játszott a Back család és annak jelessége, Back Bernát, akinek nagyatyja alapította Bécsben a Back Bernát és fiai céget. 1868- ban vásárolták meg a vasúti híd szegedi hídfője tövében a Jordan-féle kis teljesítményű malmot, amelyet óriásmalommá fejlesztett a Győrből — ahol nagybátyjánál tanult — haza érkező Back Bernát. Malma a századfordulón 500 ezer mázsa lisztet termelt évente, amely közel hasonló teljesítményt jelentett a budapesti nagymalmokéhoz. Back Bernát élénken részt vett a helyi köz- és társadalmi életben, sőt Szeged választott felsőházi pót-, majd rendes tagja lett. A két világháború közötti malomipari válság a Back malmot sem kerülte el, 1939-ben Közraktár és Malomipari Rt-vé alakult. A malmot 1944-ben bombatámadás pusztította el. A malomipar sajátos ágaként élt Szegeden a paprikaőrlő ipar, amelynek lendületet adott a Pálfy testvérek által feltalált acélhengerszék. A paprikaőrlésben nagy malmok nem alakultak ki. Back Bernát és a Pálfy testvérek mellett több kis malom őrölt paprikát, pl. később a fűszerfélék területén világhírnévre szert tett család szegedi ősének Kotányi Jánosnak a malmában 6 munkás dolgozott. 1917-ben 11 malom 108 kopárral őrölt. A mezőgazdasági cikkeket feldolgozó iparágak közül a szesziparban Szegeden nem jött létre nagyvállalat a nagyméretű gyümölcstermesztés ellenére sem. A húsiparban ellenben máig vezető nagyvállalat született a csehországi származású Pick család fáradozása nyomán. A terménykereskedéssel és paprikaőrléssel foglalkozó Pick Márk 1869- ben nyitott kóser hentesüzletet, és mint számos társa, szalámi készítésével is foglalkozott. Olaszországi tanulmányútja után kezdett a nagyobb mennyiségű szalámi-