Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

döntő többségét a földosztáskor a szegényparasztoknak, a bérlőknek juttatták, ezzel évszázados városi kezelésük megszűnt. A város üzemeinek, pl. városi gőz- és partfürdő, köztisztasági üzem, a bodoni kertgazdaság, a közvágóhíd, a városi tejüzem, az autóbuszüzem, a Szegedi Gazdasági Vasút és a városi kertészet felügyeletét ugyancsak a gazdasági ügyosztály látta el, továbbá irányította a gazdászi és házgondnoki hivatalt. Amint a fentiekből láthattuk, a város kezében óriási közvagyon összpontosult, amelynek kezelése, gyarapítása és ellenőrzése hatalmas feladatot jelentett. A város hivatalnokainak magas színvonalú szakmai és erkölcsi habitussal kellett rendelkezniük a munka, amelyet a köz javára végeztek, ellátásához. A közellátási ügyosztály (II.) a háborús időkben alakult. Az 1943-as szabályrendelet még nem említi. Minden közellátási ügy hozzá tartozott: az élelmiszerkészítő iparosok és kereskedők tevékenysége, az élelmezési cikkek közforgalma, a piaci és üzletekben alkalmazott árak. A háború után intézte az élelmiszerjegyek kezelését, a beszolgáltatási és jóvátételi ügyeket, amely utóbbiak keserű valóságára már csak a 60 éven jóval felüli korosztály emlékezik. Az adó-, illeték- és pénzügyi osztályhoz (III.) tartoztak a költségvetés és zárszámadás ügyei mellett a város pénz- és értékpapír vagyonának kezelése és kölcsönügyei. Felügyelt a pénztárak számadásaira, elkészítette a város pénzügyi statisztikáját. Hatáskörébe tartoztak a városi alkalmazottak illetmény ügyei, amelyeket a városi számvevőség közbenjöttével intézett, amely 1938-tól állami hivatal lett. Ellátta a városi gáz- és villanytelep, a közúti villamosvasút, a városi zálogház és az adóhivatalok felügyeletét. Irányította a közmunka hivatalt. A közművelődési, közoktatási ügyosztály (IV.), amelyet a későbbi korszakokban hol szétválasztottak, hol újra egyesítettek, a város iskolaügyeit és kulturális életét szervezte. Korábban ide tartoztak a szociális, azaz népjóléti ügyek is, amelyekkel 1946ban — mint látni fogjuk — külön osztály foglalkozott már. Az iskolákat illetően a tanonc iskoláktól az elemi iskolákon át a gimnáziumokig terjedően csak azok fenntartásával foglalkozott az ügyosztály, amelyek városiak voltak. Az egyháziakkal és államiakkal nem. Az oktató-nevelő munka felügyelete sem került az osztályhoz, a már korábban említett szervezetek látták azt el. A közművelődési intézmények közül a múzeum és a Somogyi-könyvtár tartoztak hozzá, foglalkozott képzőművészeti ügyekkel,' valamint kezelte a tanügyi és jótékonysági alapokat, valamint ösztöndíjakat, továbbá ide csoportosították a sport és idegenforgalmi ügyeket. Irányította a városi idegenforgalmi hivatalt és a világháború előtt a Szabadtéri Játékokat. A város már a középkorban rendelkezett kegyúri joggal, ami plébániatemplomainak fenntartását és a velük járó plébános választást jelentette. Ezen jogokat a török kor után újra megszerezte, bár ez utóbbi esetében változások álltak be a trienti zsinat (1546-1563) után. A kegyúri jog gyakorlásával kapcsolatos teendőket szintén a IV. ügyosztály látta el. A plébánosválasztást úgy bonyolították le, hogy a pályázók közül a püspök három jelöltet állított, és közülük választott a törvényhatósági bizottság. A két világháború között már igen kévés helyen létezett a kegyúri jog, közéjük tartozott városunk. A népjóléti ügyosztály (V.), amelyről már szó esett, ügykörébe a városi jótékonysági intézmények tartoztak, mint például az árvaház, szegényház, gyermekmenhely, hajléktalanok menhelye, valamint a hadifoglyokkal kapcsolatos feladatok. 1946-ban