Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

nem pusztították a lakosságot. A tuberkulózis elleni küzdelemben pedig, amelyben addig nem sok eredményt mutattak fel, ugyanis a vizes lakások és a gyenge táplálkozás melegágyát jelentették e betegségnek. Nagy lépés következett be 1928 márciusában a város tüdőgondozójának megnyitásával a tüdőbetegek kiszűrésében és a betegség diagnosztizálásában. Nem hallgathatjuk azonban el, hogy időnként felütötte fejét a tífusz, és a trachoma szintén szedte áldozatait, az utóbbi elsősorban a tanyavilágban terjedt. 1935-től öt külön trachoma orvos járta a rendelőket, amelynek meg is lett az eredménye, a betegséget a betegek számát illetően mintegy egyharmadára szorították vissza a következő évtizedre. A 2035 beteg helyett, amennyit 1935-ben jegyeztek fel, 1942-ben már csak 759-et regisztráltak. A város egészségügyének javulásához fokozottan hozzájárultak az egyetemi klinikák, amelyekben a városban addig soha nem látott minőségű gyógyítás indult meg. A korszak első felében különbség alakult ki a város és külterülete között a gyermekvállalás tekintetében. Amíg a város belterületén már természetessé vált a születéskorlátozás, addig a tanyavilágban jobban élt tovább a bőséges gyermekáldás hagyománya. A helyzet eredményeképp Szeged annak ellenére, hogy gazdasági fejlődése Trianon után teljesen leállt, a törvényhatósági jogú városok között némileg visszacsúszva, de megtartotta lakosságának növekedésében a helyét. Sajátos ellentét a korban: amíg Szeged aüg volt képes foglalkoztatni lakosságát, a gazdaságilag erősödő Pécs a környező falvakból pótolta a munkáskezek hiányát. Egyébiránt a középkor óta jellemző a városokra, hogy lakosságukat nem képesek reprodukálni, illetve saját erőből növelni. Minden korban a természetes környezetből, a falvakból érkeztek az erős testalkatú és jó idegrendszerű emberek a városokba. A legújabb korig a járványok, később a zaklatott városi élet akadályozta és akadályozza egész Európában, hogy a városok „újratermeljék" lakosságukat. Ez az időszak korszakunk végére Szegeden is elérkezett. Szegeden a második világháború magas emberveszteséggel járt. Az összes szám 5432 fő, amely az 1941-ben a népszámláláskor összeírt lakosságnak 4%-a. A nagy szám az arcvonalban, a hadműveleti területen meghaltakra, katonákra, munkaszolgálatosokra és hadifoglyokra terjed ki, továbbá ide tartoznak a „málenkij robotra" elhurcolt polgári személyek. Újabb csoportot képeznek Szegeden a bombatámadások áldozatai, valamint a front átvonulása idején a szovjet csapatok atrocitásának áldozatul esettek, akik a bandába verődött kisebb szovjet csapatok garázdálkodása során vesztették életüket. E ténykedés sok hősi áldozatot követelt. Szegedi sajátosság, hogy a háború során halállal adózók 48%-a, 2519 fő zsidó vallású lakos volt. A városnak a gazdaságban és kultúrájában egyaránt sajátos színt adó közösség élete ezzel derékba tört, számát és erejét máig nem tudta pótolni, sőt fogyása azóta tart. A fent leírt számban és állapotban ért el Szeged népe egy új korszak, az országra köszöntő szocializmus nyitányához. b) TÁRSADALOM Ha a szegedi társadalmat és a rétegeiben bekövetkezett változásokat kívánjuk bemutatni, azt csak több oldalú megközelítéssel végezhetjük el. Tárgyalhatjuk annak fog-