Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

ból építették és fedték mintegy 14 km hosszan. A külvárosokban a csatornahálózatot takarékosságból ugyanilyen hosszúságban nyílt árokrendszerrel oldották meg. A főcsatornák a vasúti híd mellett és a Hajós utca végén épített szivattyútelepeken át torkolltak a Tiszába. Bár a modern város vízvezeték nélkül nem létezhetett volna, azt mégsem terveztek, maradt a régi, a Tisza vizét szűretlenül továbbító hálózat. Megkezdték viszont az utcák közvilágításának szerelését, a főutakon gáz-, a kevésbé fontosakon olajlámpákat állítottak fel. Ugyancsak gondot fordítottak a város fásítására. Közel 303 ezer gyümölcsfa, díszfa, cserje és bokor érkezett adományozóktól, amelyek nagy részét az utcákon és tereken, valamint sétányokon ültették el. A feltöltést, a sétányok kialakítását és a fák elültetését Kuklay Béla királyi mérnök tervezte és irányította. C) AZ ÁRVIZET KÖVETŐ ÉPÍTKEZÉSEK Az árvizet követő rekonstrukciós építkezések elveit a Lechner Lajos vezette Műszaki Osztály dolgozta ki. E tekintetben is meghagyván a város korábban említett hármas tagozódásának gondolatát, és meghatározva azt, hogy a húszféle típusterv figyelembevételével az egyes térségekben milyen házak épülhetnek. Az építkezésről azért szólunk hosszabban, mert ekkor ma már városképi jelentőségű, védett épületegyüttesek, pl. a Széchenyi tér, valamint a kiskörút és a Tisza közötti terület épületei és mások születtek. Eme, az eklektika jegyében kialakított városképbe harmonikusan simulnak be a századforduló után a szecesszió (Jugendstil, art nuoveau) jegyében emelt épületek. A rekonstrukció egyrészt állami és városi, másrészt magánerőből folyt. Állami költségen építették a körtöltést, a tiszai rakpartot és a Tisza-hidat. Ez utóbbit Feketeházy János, az államvasutak főmérnöke tervezte. A híd a Tisza medrét egy, az árteret három nyílással haladta át. Hossza 401, szélessége 11 méter volt. 1883. szeptember 16-án adták át, majd 1944. október 9-én robbantották fel a németek. A ma álló hidat 1948-ban adták át, a Belvárosi híd elnevezést 2001-ben kapta. Ugyancsak állami költségen épült, és 1883-ra lett készen a város újjáépítésében kiváló szerepet vitt Bachó Viktor által tervezett Honvéd laktanya, a magyar szervezésű és vezényleti nyelvű 5. szegedi honvéd gyalogezred szálláshelye. A Honvéd téren kívül a Vitéz és Zászló utcák nevüket szintén tőle vették. Ma az egyetem közgazdasági karának, levéltári raktárnak és lakásoknak ad helyet. A Mars téri laktanyakomplexumot, amely a német vezényleti nyelvű „közösöknek", Szeged háziezredének, a 46-osnak adott helyet, a vár átadása fejében a város építtette. A Mars téren épült fel (18821884) állami pénzből a büntető törvényszék és börtön épülete, amely az utóbbi belső szerkezetétől kapta a Csillagbörtön nevet. Hasonlóképpen központi beruházással épült fel (1882-1906) a főhomlokzatával a Széchenyi térre néző polgári törvényszék, valamint a posta- és távírda épülete (1883), a kiskörút északi végén, a Tisza-parton a szegediek nyelvén fináncia, pénzügy igazgatóság (ma pártház és irodaház) székháza, a körút déli végén ugyancsak a Tisza-parton a honvéd tiszti lak (1882-1883), ma az orvosi kar gazdasági épülete. A kiskörútba ékelődő Kálvin téren Schulek Frigyes tervei szerint építették fel (1882-1884) a reformátusok templomukat (kakasos templom), az evangélikusokét pe-