Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)
VII. A POLGÁRI VÁROS
A városi Szépítő Bizottmány szigorúan felügyelte a városi építkezéseket. Az egyes máig álló és városképi jelentőségű épületek számbavétele nem feladata jelen írásunknak, de megemlítjük az árvíz előtt emelt paloták közül a Gerster Károly által a romantizáló gótika jegyében tervezett és a szegedi Kováts István, a magyar romantikus építészet egyik legérdekesebb egyénisége által kivitelezett, sötét vakolatáról „Fekete ház "-nak nevezett palotát (1857-1858), amely a Kelemen és Somogyi utcák sarkán áll, valamint a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár Rt. Széchenyi téren 1864-1865-ben épített székházát. A klasszicizáló épületszerkesztés és a gótizáló stílus harmonikus egységében megjelent épület tervezőjének és kivitelezőjének személyét még nem tárta fel a helytörténetírás, erre nézve csak feltételezések fogalmazódtak meg. Az Oroszlán és Rozmaring, ma Nádor utca sarkán álló első Kiss Dávid ház előbbi utcára néző homlokzatát a klasszicizáló romantika, a Nádor utcára tekintőt pedig a gótizáló romantika jegyében újították fel. Érdekessége, hogy utcai ablakainak mérműveit az építtető személyére utalóan a Dávid-csillag formáját felhasználva készítették 1868-ban. Az eklektikajegyében született 1868-ban a Dóm tér és az Oskola utca sarkán álló Régi Hungária Szálló, ma MTA székház. Az eklektika első, klasszicizáló szakaszában, 1870 és 1873 között épült a főhomlokzatával a mai Dugonics térre néző Főreáltanoda épülete, amelynek tervezője Skalniczky Antal pesti építész, kivitelezője pedig az Ausztriából Szegedre származott Arleth Ferenc volt. A négy utcára tekintő hatalmas kétemeletes épület, amelyben már 1873-ban megkezdődött az oktatás, 1883 októberétől 1894 augusztusáig helyt adott a Somogyi-könyvtárnak, 1894-től a szegedi királyi ítélő táblának, 1921-től pedig a szegedi egyetem központi épülete lett, és benne helyet kapott az egyetemi könyvtár egészen korunkig. Hogy milyen óriási feladat megoldásába kezdtek a polgári város képét megálmodó kortársak, arra egy példát említünk. Már magasodtak az egykori Búzapiac — a mai Árpád és Dugonics terek elődje — emeletes épületei, amikor még gondot jelentett a tér egyes mély helyeinek, az időszakosan vízzel borított ún. csöpörkéknek a feltöltése. Nem alakult másképpen a helyzet a Mars téren és az 1848 előtt már kiépülni kezdett Rókus városrész területén. A város építési ütemére jellemző adat: Nagy Zoltán szerint Szegeden 1850-ben közel 4300 épület magasodott, 1870-ben pedig 8960 köz- és magánépület állt, amelyhez mint szegedi épületvagy ont hozzá számolhatjuk a téres szegedi tanyavilágban emelt negyedfélezer épületet. A nagy szám abból adódik, hogy a lakóépületek mellett a melléképületeket (ólak, istállók, stb.) is feltüntették, ugyanis a királyi biztosság 1879-ben a belterületen 5723 épületet írt össze. A városrendezésre, illetőleg a korszerű nagyváros felépítésére jó elképzeléseket álmodtak a kortársak, ám terveik megvalósításához kevés pénz állt rendelkezésükre, éppen úgy, mint a gyenge gátak emelésére, amelyek közül a szabályozása nyomán évről évre magasabbra emelkedő vizű Tisza egyre fenyegetőbben készült kitörni. Végül a városalaprajz gyökeres megváltoztatását és a vízvédelem radikális javítását az 1879. évi nagy árvíz okozta katasztrófa kényszerítette ki.
