Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

lásával járó borzalmakat, ám az élet egyre nehezebbé és különösen a háború vége felé válságossá vált. A közszükségleti cikkek ára a háború előttihez képest 1917-re 50 százalékkal, míg például az állami, városi és egyéb alkalmazottak fizetése csak 30 százalékkal emelkedett. A béke és a rendezett élet utáni vágy forradalmasította a főváros és a vidéki városok lakosságát. Szegeden október 22-én alakult meg a Nemzeti Tanács. Tagjai között volt a polgármester mellett Juhász Gyula és Móra Ferenc is. Október 30-án már őszirózsával díszített sapkás katonák és lelkes tömeg éltette a forradalmat. Az MSZDP szegedi szervezete is aktivizálódott a forradalmi napokban. 1919 januárjában megalakultak a kommunista párt (KMP) szervezetei, és folyatódott a balratolódás. A pesti proletár forradalom híre a közvetlen vidék városai közül először Szegeden terjedt el. Március 22-én a két említett munkáspárt egyesült, létrehozták a 34 tagú intézőbizottságot és a három tagból (Udvardi János, Wallisch Kálmán — később az osztrák szociáldemokrata mozgalom kiválósága lett —, dr. Czibula Antal) álló direktóriumot. Működése nem tartott sokáig a városban és vidékén kialakult sajátos hatalmi viszonyokból következően. A belgrádi katonai konvenció értelmében ugyanis Szegeden 1918 december végétől francia megszállók tartózkodtak, akik, azonnal felléptek a kommünnel szemben, amelynek fennállása városunkban mindössze öt napig tartott. A direktórium március 27-én távozni kényszerült a városból, amelynek ügyeit május elsejéig egy polgárokból (Dettre János, Somogyi Szilveszter polgármester, Tabódy Zsolt) álló direktórium intézte, ami után megkezdte munkáját a korábbi közigazgatás. A helyzet azonban véglegesen később normalizálódott. A francia csapatok csak egy év múlva, 1920 márciusában vonultak ki Szegedről, a tiszántúli területeket ugyancsak 1920-ban hagyták el a román megszállók, a Tisza-Maros szögét, az ún. torontáli sarkot pedig 1921 augusztusáig tartották elfoglalva a szerbek. Városunk a trianoni békekötés (1920. június 4.) után éppen úgy mint a török kor kezdetén és végén határváros lett annak már korábban leírt, máig tartó hátrányos következményeivel. A lakosságot, főképp az értelmiséget Trianon hatásaként nagy szellemi megrázkódtatás érte, identitásában károsodott, ami hosszú távon súlyosabban hatott mint az anyagi veszteség. Közvetlen szomszédságában pedig egy belső problémákkal küzdő balkáni állam rendezkedett be, amelynek jelenlétét nemcsak a területekkel hozzá csatolt, és kisebbséggé lett magyar százezreknek, hanem a szomszéd nagyváros, Szeged lakosainak is meg kellett szokniuk, és el kellett viselniük. Csak egy példa a különbségekre: a balkáni világban, mint egy rezervátumban a társadalmi gondolkodásban fennmaradtak a törzsi-nemzetségi jog elemei, amelyeket a nyugati keresztény Európa már az első ezredforduló előtt túlhaladott. Szeged sajátos történelmi helyzetéből következően az ellenforradalmi erők központja lett, innen indult Horthy Miklós vezetésével a hatalom megszerzéséig tartó útjára a nemzeti hadsereg. A várost pedig új egyetemével, püspökségével a konzervatív szemléletű modernizáció egyik országos központjává szervezték. Új szellemi reneszánsz indult a megroppant gazdaságot is segítve, amelynek a második világháború vetett véget. Évei alatt az ország más vidékeihez hasonlóan emberveszteségek és nélkülözések közepette szenvedett a város lakossága, amely hat alkalommal élt át bombázást. A front átvonulása azonban nem okozott pótolhatatlan anyagi veszteséget. Az újjáépítés során a hidat és épületeket a vasúti híd kivételével hamarosan helyreállították.