Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

Az uralmon lévők a forradalomnak és a szabadságharcnak még az emlékét is törölni szerették volna. A hivatalos fórumok (tanácsok, egyházak) jegyzőkönyveinek a korszakra vonatkozó lapjai megsemmisítését vagy a sorok tintás áthúzását rendelték el. A kevés iskolában elsősorban németül tudók taníthattak. Mint minden hatalmi változás esetében, 1849-ben is bekövetkezett a közigazgatás gyors átszervezése, amely természetesen a hivatalnoki kar lecserélésével is együtt járt. Kezdetben ideiglenesen együttes katonai és polgári igazgatást vezettek be. Az országot katonai és ezen belül polgári kerületekre osztották. A szegedi kerülethez Békés, Csanád és Csongrád megyék valamint Szeged szab. kir. város tartoztak Gyulai Gaál Eduárd kerületi főbiztos irányítása alatt. A kerületi királyi biztos Temesváry István, a korábbi konzervatív alispán lett, míg kormányzó alispánként Dobosy Lajost nevezték ki Csongrád megye élére. A kialakított rendszert manifesztáló rendeletét Haynau október 24-én tette közzé. 1850 szeptemberétől az új igazgatási rendszer bevezetésével, amely során a katonai és polgári igazgatást szétválasztották, Csongrád megyét és Szegedet a pest-budai kerületbe osztották, élén Bonyhády (Perczel) István megyefőnökkel, aki olyannyira ellensége volt saját nemzetének, hogy testvérének, Perczel Mórnak a szabadságharcban betöltött szerepe miatt még nevét is megváltoztatta. 1853-ban a Habsburg-kormányzat a „végleges" (definitív) közigazgatási rendszer bevezetésére határozta el magát, amely során teljesen elkülönítette a katonai és a polgári igazgatást. Városunkat ez annyiban érintette, hogy Szeged, Csongrád megyével együtt, a pesti kerületből szervezett budai helyhatósági osztályhoz került. E rendszer az októberi diploma kiadásáig (1860. október 20.) maradt fenn, amikor az 1848 előtti állapotokhoz kívántak visszatérni. Szegeden január 5-én kezdődtek meg a városi képviselőtestületi választások. A 202 tagú újonnan megválasztott testület Osztróvszky Józsefet választotta meg polgárnaggyá (polgármesterré). Miután az októberi diplomával szemben az országban ellenállási mozgalom bontakozott ki, a februári pátensben (1861. február 26.) az uralkodó újra centralisztikus rendszert vezetett be. Ennek következtében Petrovics István főispáni helytartó Taschler Józsefet nevezte ki polgármesternek, továbbá a város élére új vezető tisztségviselők kerültek, és maga a város ismét a megye fennhatósága alá került. A város a teljes önkormányzatát a kiegyezés után nyerte vissza, amely során mint egykori szabad királyi város az önálló törvényhatósági jogot nyerte el. A törvényhatósági közigazgatás kiépítése két fázisban valósult meg. 1867. március 8. és 11. között a képviselőház felhatalmazása alapján a kormány elrendelte a törvényhatóságok újra szervezését, amely alapján 1870-ig működtek, majd 1870 és 1872 között alapvetően az 1870. évi 42. tc-re támaszkodva szervezték meg a közigazgatást, majd a szervezetet az 1886. évi 21. tc. alapján fejlesztették tovább. A város önkormányzatának testületi és végrehajtó szerveinek (ügyosztályainak és hivatalainak), valamint az egyes tisztségviselőinek és hivatalnokainak hatás-, ügy- és illetőségi körét a szervezeti szabályrendeletek rögzítik. Az utolsót 1943-ban alkották meg. A boldog békeidőket vérzivataros évek követték az első világháború idején, a szegediek által hozott áldozatokról a népesség számának alakulását kifejtve szólunk. Bár a hátországnak az első világháború idején nem kellett elszenvednie a front átvonu-