Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VI. AZ ÚJRAFELEMELKEDÉS KORA (1686-1849)

nosak sem maradtak el tőle az áldozat vállalásban. Az országszerte ismertté vált áldozatkészséget magasztalták az alábbi sorok: „Hős Szeged, úrnak választott népe! A szabadság új Debrecené! Te a magyar nemzetnek Rómája! A szabadság Velencéje Te! Van-e véred, mely mint ár omoljon? Kard.. .mely egy világgal harcoljon." A szerbek ellen létrejött délvidéki harctéren kialakult állapotokat 1848 nyarán és őszén a helyi csatározások jellemezték. Döntő fordulatot egyik félnek sem sikerült elérni. Szeged mint a „hátország" legfontosabb települése hamarosan központi szerepre tett szert. A dél felé induló csapatokat itt hajózták be, és itt szervezték meg ellátásuk helyét. A város kormánybiztosi székhely lett, ahol előbb Egressy Gábor, majd az aradi polgármester, Török Gábor tevékenykedett. A szeptemberi fordulatot követő osztrák-magyar fegyveres összecsapásra készülődve Kossuth Lajos alföldi toborzó útra indult szeptember 24-én. Az útnak inkább politikai mint katonai jelentősége volt, hiszen a kapa-kaszára kapó felkelők oda sem értek szeptember 29-ig a csata színhelyére. A Cegléd, Kecskemét irányából érkező Kossuth megyénkben Csongrádot, Szentesest és Hódmezővásárhelyt érintve és lelkesítő beszédeket tartva október 4-én érkezett Szegedre, ahonnan 6-án távozott, miután gyújtó hangú szónoklatával a magyar forradalom vívmányainak védelmére buzdított. Ekkor hangzott el a híressé lett mondat: „Szeged népe nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa, mélyen megilletődve hajlok meg előtted." A város lakosságának áldozatvállalására gondolva a mondat nem pusztán szónoki fordulat, hanem a valóság kifejezése volt. Ma a beszéd helyét emléktábla jelöli, tőle nem messze a téren Kossuth szobra áll. Az országban és városunkban gyorsan peregtek ekkor az események. A hadmozgások mellett a kolera, amely később meggyorsította a szabadságharc befejezését, 200-300 áldozatot szedett városunkban, amely novemberben a 4. hadimegye székhelye lett. Decemberben gerillacsapat szervezését kezdték meg. A Délvidéken kialakult nemzetiségi feszültségek lecsapódásaként, amikor október közepén híre érkezett, hogy a szerb felkelők támadásba lendülvén Obecsét és Törökbecsét akarják elfoglalni, hét nemzetőr század indult gőzhajóval Verbászra és Obecsére. A Nagykikinda elleni támadás hírére pedig hat nemzetőr századot indítottak útnak Szőregen keresztül. Az október 15-én Szőregen áthaladó nemzetőrök beavatkoztak az ott élő magyarok és szerbek vitájába. Az összecsapásnak, amelynek 15 szerb halálos áldozata lett, a híre megérkezvén a városba, nagy riadalom támadt, fegyvert ragadva rohantak a félelmetes „szerviánusok" ellen. Éppen ekkor hajtották vörös övű román marhahajcsárok a szegedi révhez gulyájukat. A felbőszült tömeg őket hitte a vad szerviánusoknak, és mindjárt 13-at felkoncoltak közülük, sőt jószágaikat is leöldösték. A véres eseménysorozat mintegy tükörképe a Délvidéken — ahova szegedi nemzetőrök és honvédek ezrei vonultak — elszabadult indulatok okozta véres eseményeknek. Decemberben a várost mint a „magyar érdekek fő őrhelyét" és a seregek „fő rak és szál-