Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VI. AZ ÚJRAFELEMELKEDÉS KORA (1686-1849)

bői felvilágosult deista szemlélete olvasható ki, továbbá enciklopédikus műveltsége nyomán teljes világmagyarázatra törekszik. A városnak és vidékének új arculatot teremtő hosszantartó munkásságával a késői utód számára neve egy korszakot szimbolizál, amely mindenképpen emelkedő szakasz a város életében. Az induló reformkor eszméi már nem érintették meg, nem is kellett, mert ő már elvégezte addigra feladatát. E néhány évtized nyitánya volt egy új korszaknak az ország és a város életében. Szereplőinek döntései máig érő hatást gyakoroltak történelmünkre. 8. AZ 1848-49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC IDŐSZAKA Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején, amely során lefektették a modernkori magyar polgári állam és nemzet megvalósulásának alapjait, Szeged az alföldi mezővárosok népéhez hasonlóan rendkívüli emberi és anyagi áldozatokat vállalt, fiai pedig odaadóan vettek részt a fegyveres harcban. A polgári forradalom idejének másfél éve a város történetének legfényesebb lapjai közé tartozik. 1848-ra a város fiatal értelmisége az idősebb konzervatív felfogású vezetőkkel szemben készen állt a forradalom eszméinek megvalósítására. A tekintélyes számú szegedi értelmiségi ifjúság vezetője a városi kórház gondnokának tehetséges fia, Osztróvszky József volt, aki Pozsonyban végezte a jogi tanulmányait. Ott érte meg az 1839-40. évi országgyűlés megnyitását a jurátusokkal, köztük a szegedi származásúakkal együtt. Hazatérve először a választott község üléseibe, ahol a követutasításokat tárgyalták, kapcsolódva próbálkoztak fórumot teremteni maguknak. Miután ez nem vezetett eredményre, az egyleti, köztük a védegyleti mozgalomba kapcsolódtak be, és a pesti lapoknak küldtek Szegedről tudósításokat. Munkájuk eredményeképpen az 1843-44-es országgyűlésre a két szegedi követ, Szilber (Bérczy) Antal tanácsnok és Aigner (Rengey) Ferdinánd messzelátóan haladó utasítással tarsolyukban indulhattak Pozsonyba. A liberális eszmék terjedésének eredményeképp Klauzál Gábor, Osztróvszky József. Bérczy Antal, Rengey Ferdinánd és Vadász Manó létrehozták a Szabadelvű Pártot, amelynek elnökéül Korda Jánost választották. A megye haladó nemessége az 1840-es években Szeged, „a magyar honnak eme mindig magyar érzésű városa" haladó polgárságára és annak vezetőire figyelt. A pesti forradalom eseményeiről a március 17-én délután öt órakor Szegedre érkező nemzeti zászlóval fellobogózott Pannónia gőzhajó utasaitól értesült a város lakossága. Március 18-án spontán módon népgyűlés jött össze, amely előtt ismertették a 12 pontot, állandó bizottmányt választottak, és megünnepelték a forradalom győzelmét. A bizottmány elnöke Tary Pál főkapitány, a két jegyző Somogyi Antal táblabíró és a már említett Osztróvszky József lett. Az érdemi határozatokat az állandó bizottmány hozta, a népgyűlésre azok kihirdetése hárult. Hamarosan megindult a nemzetőrség szervezése. Alapját a korábbi polgárőrség képezte. Az állandó bizottmány lelkes munkájaként április végére a nemzetőrség létszáma 2300 fő körül mozgott. Korda János ezredes, Osztróvszky József alezredes, Bába Antal őrnagy, míg Grünn János nyomdatulajdonos „segéd" lett.