Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VI. AZ ÚJRAFELEMELKEDÉS KORA (1686-1849)

7. A VÁROS MŰVELŐDÉSI, KULTURÁLIS ÉS EGYHÁZI ÉLETÉNEK MEGÚJHODÁSA Az európai kultúra középkort követő nagy korszakváltása a 17. században a barokk szellemiségének, életérzésének és az őket kifejező stílus megjelenésének elterjedésével valósult meg. Magyarországon azonban az uralkodói abszolutizmus és a katolikus megújulás által hozott szellemi és művészeti fellendülés csak később indult meg. Okai között kereshetjük az ország nagy részén terpeszkedő idegen török hatalmat, amely az európai kultúrkörtől teljesen eltérő, idegen műveltséget képviselt. A protestánsok óvatosságát az új eszmeiséggel szemben az ellenreformációtól való félelem motiválta, az ország nyugati és északi részén, az egykori királyi Magyarországon pedig nem akadtak nagy mecénások, akik az ügyet támogatták volna. Éppen ezért az ország kebelébe és vele a nyugat-európai kultúrkörbe visszatért Szeged nem büszkélkedhet barokk palotákkal, sőt a török alól felszabadult város társadalmának hosszú időbe került a helyi népességből és a bevándorlókból egységessé gyúrt városi lakosság kialakítása. Az elbocsátott katonákat, kalandorokat, hajdúkat és rideg életű pásztorokat szigorú, középkorias normákat követve szoktatta rendre az egyházzal karöltve a városi tanács. A vásárlóikat becsapó iparosokat és kereskedőket pénzbírsággal sújtották, káromkodásért nemcsak pénzbüntetést, bot- és korbácsütést, sőt tömlöcöt szabtak ki. Istenkáromlás és becsületsértés fordult elő leggyakrabban, verekedés ritkábban. A házasságtörőkre halálbüntetés várt, ám a házastárs (nem mindig tette) „életet ajándékozhatott" a megtévedtnek, vagy a király adhatott kegyelmet. A szégyenoszlophoz kötés, bot- és korbácsütések elé néztek a házassági köteléket megszegők. A polgárjoggal nem rendelkezőket kiűzték a városból. Az egyedül élőket pedig rendszeresen ellenőrizték. E tekintetben Szegeden hasonló középkorias szabályok éltek, mint más európai és magyar városokban. Debrecen fennmaradt magisztrátusi jegyzőkönyvében se szeri se száma az efféle bűnökért kiszabott büntetéseknek. Az alsóvárosi ferencesek templomának feltehetően a középkor óta fennmaradt az azilum joga. Az oda menekült bűnöst nem lehetett erőszakkal kihozni. A templomok menedékjogát II. József szüntette meg. Az egyház a lakosság hitbeli erősítése mellett az erkölcsi nevelésével is foglalkozott. A templomokban például vasárnap délelőtt felnőttek számára külön tartottak erkölcsi oktatást. A lakosság közösségi igényeit és tevékenységét a különböző szakmai és vallásos szervezetekben, társulásokban valósította meg és fejtette ki. A hagyományos céhek a szakmai közösségen túl vallási és kölcsönös segélyezési társulatok voltak Szegeden éppen úgy, mint más városokban. Mellettük a halászok, a hajósok és hajóácsok, a szappanfőzők és más, céhhel nem rendelkező mesterségek képviselői szintén saját zászló alatt szakmai szervezetbe tömörültek, ami társadalmi megjelenésüket biztosította. A városi iparosság társadalmi és kulturális életét tehát szakmai szervezeteiben valósította meg. A mezőgazdaságból élők nem jöhettek össze szakmai közösségekbe, ám közösségi igényeikből fakadóan vallásos testvérületeket, confraternitásokat hoztak létre, Alsóvároson például még a 17. században, 1653-ban alakult a kordások társasága. A tagok a ferences barátok vezeklőövét viselték, az elhunytak és a még élők lelki közösségét