Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

AZ ALFÖLDI MEGYÉK KIALAKULÁSA

folyt ásatás több lényeges kérdést nem tisztázott a földvárat illetően. Feltehető, hogy ős-, illetve réz- és vaskori telepre épült, majd a földvárra pedig téglavárat emeltek a 14. században. A földvárat egyaránt eredeztették Szent István korából, illetve egy évszázaddal későbbi időből. Az egri püspökség területének csupán kisebbik része esett az Alföldre. Szabolcs teljesen sík vidéken terült el, míg a jelentős kiterjedésű hegyvidékkel rendelkező Újvár, Zemplén és Zaránd megyének csak egy-egy része nyúlt be az Alföldre. Zaránd nem érintkezett az egri egyházmegye nagy tömbjével. Ez azzal magyarázható, hogy legkorábbi (1010-1030/1040 közti) állapotában Eger egyházmegyéje egészen Zaránd déli határáig elhúzódott, s az egri püspökségből kiszakítva hozták létre utóbb a bihari egyházmegyét, így alakult ki Zaránd egyházkormányzati értelemben vett enkláve jellege. Szabolcs várispánság első előfordulása az 1060-as évek második feléből való. Tisza menti várát kutatták, de biztos hitelű végeredmény nem született: a 10. század első negyedére tett keltezéssel szemben valószínűleg azoknak van igazuk, akik a várat a 10-11. század fordulójára datálják. Újvár várispánsága 1075 óta szerepel. A Hernád folyó mentén épült erősségét (Abaújvár) — amelynek szerény őskori előzménye volt — a magyar krónika Aba Sámueltől eredezteti; a régészeti feltárás a 11. század első feléből való eredetet megerősítette. Zemplénnek kicsiny déli csücske nyúlt le az Alföldre. Zemplén megyére csak a 13. századtól vannak adatok. Földvára (ma Zemplín Szlovákiában) a Bodrog folyó mellett állt, vaskori eredetű kőfalát utóbb két sánccal erősítették meg; a vár leletei kora Árpád-koriak. Zaránd megyét írott források szintén csak a 13. században szerepeltetik, vára (ma Zárand Romániában) a Fehér-Körös és a Csiger patak összefolyásánál feküdt, semmi közelebbi információnk nincs róla. A csanádi egyházmegye egész területét (amelyen korábban Ajtony törzsfő gyakorolt hatalmat) eredetileg — a legnagyobb valószínűség szerint — Csanád vármegye fogta át. Ez az egyetlen korai megye, amelynek kialakulásáról részletes leírás maradt ránk. Eszerint István azt a Csanádot tette meg a megye első ispánjává, aki az Ajtony ellen győztes királyi sereg vezére volt, s a megye királyi parancsra Csanád nevét nyerte. Mivel Ajtony legyőzését 1028 tájára tehetjük, Gellértet pedig 1030-ban szentelték az új egyházmegye első főpapjává, Csanád megye kialakulása is erre az időre tehető. A Maros mellett állt földvár (ma Cenad Romániában) eredetileg Marosvár nevet viselt, 1028 után kapta a Csanád nevet. Magáról a földvárról nincs konkrét ismeretünk. A bihari egyházmegye területén szintén egyetlen vármegye jött létre, Bihar vármegye. A megye keleti fele hegyes vidéken volt, csak nyugati fele tekinthető az Alföldhöz tartozó síkvidéknek. A megyére vonatkozó első adat az 1060-as évek második felében szerepel. A szerény őskori előzménnyel bíró bihari (ma Biharea Romániában) földvárat többször is kutatták, a feltárások nem döntöttek a keletkezés időpontját illetően, hogy vajon visszavezethető-e a 10. századra, vagy — s ez a valószínűbb — a 11. század elejéről való. Ami a váci püspökség területét illeti, itt először Nógrád megye alakult ki. (1108 óta szerepel.) Földvárát azon az alapon eredeztetik a 9. századból, hogy a Nógrád név szláv nyelven értelmezhető, és 'új várat' jelent. Közelebbit nem tudunk róla. Bizonytalan, hogy déli irányban Nógrád vármegyéje milyen mélyen nyúlt be az Alföldre. Szolnok várispánságának első adata 1075-ből való. Ha névadója az a Szolnok ispán