Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

KALOCSA

torral, ispotállyal, három templommal (Szent Kereszt, Margit, Mihály) számolhatunk, lakói sorában varga bukkan elénk. A magyar város mellett külön német város létezett itt.

49 Eger két kolduló rendi (ferences, ágostonos remete) kolostornak, ispotálynak, a Harangozó városrésszel együtt öt templomnak és egy kápolnának (Szent Demeter-, István-, Jakab-, Mihály-, Péter-templom, Szent Katalin-kápolna), farumnak adott otthont, feltehetően latin városrésze (Latina villa) volt.

50 Az ország déli részén Zágráb két kolduló rendi (domonkos és ferences) kolostorral, négy templommal (Szűz Mária, Szent Katalin, Márk, Orsolya), latin városrésszel (vicus Latinorum) rendelkezett, gréchegyi hospesei 1242-ban a királytól kiváltsághoz jutottak.

51 Bács — e 12. században valóságos, azt követően másodlagos érseki székhely — egy kolduló rendi (ferences) kolostort, a ciszterciek gondozásában levő ispotályt fogadott magába, temploma régészeti megfigyelés alapján a 13. század első feléből való, lakói közül varga és sípos szerepel.

52 Az ország keleti részében Váradon két társaskáptalan (kisebbik Szűz Mária, Szent László), két kolduló rendi (ferences és ágostonos remete) rendház, apácakolostor, Előhegyen premontrei prépostság, továbbá fél tucat templom (Szent Egyed, Jakab, Kereszt, Lélek, Márton, Péter), latin városrész (villa Latinorum), farum, szombatnapi vásár (fórum Sabbati) volt.

53 Csanádon társaskáptalannal (Szent Üdvözítő), bencés apátsággal, templommal, szombati hetivásárral találkozunk.

54 Végül Gyulafehérváron két kolduló rendi (domonkos és ágostonos remete) kolostor, bencés apácakolostor, egy, utóbb pálossá vált monostor és templom léte állapítható meg.

55 Ha az Árpád-kori Kalocsáról mint településről akarunk képet formálni, akkor a fenti adatsort kell szem előtt tartanunk. A városiasodás fokmérőjeként leginkább a kolduló rendi kolostorok jönnek szóba.

56 A 13 főpapi székhely közül Pécsnek három (négy), Esztergomnak három, Egernek, Győrnek. Gyulafehérvárnak, Váradnak és Zágrábnak kettő-kettő, Bácsnak, Vácnak és Veszprémnek egy-egy kolduló rendi háza volt. Mindössze Csanád és Kalocsa nem rendelkezett ilyennel. Kalocsa és Bács összevetésében érdekes, hogy Bácsnak volt ferences rendháza. Ha mármost tekintettel vagyunk arra, hogy a mendikánsok közül kivált a domonkosok jelzik a városiasságot, akkor sokatmondó, hogy a főpapi központok közül hét rendelkezett domonkos kolostorral, ebből hat az ország nyugati felén feküdt (Esztergom, Győr, Nyitra, Pécs, Veszprém — igaz, ez csak apácakolostor volt — és Zágráb), mindössze egy (Gyulafehérvár) a keleti részben. Az is figyelmet kelt, hogy a püspöki székhelyek felében a székeskáptalan mellett társaskáptalan is működött, Kalocsa ebből sem részesedett, pedig a hozzá hasonlónak látszó Csanádnak jutott egy. Ugyancsak nem ritka, hogy a főpapi székhely más monostoroknak adott otthont, Csanád is egynek, Kalocsa azonban egynek sem. Elmaradt Kalocsa a többi világi egyházi központtól a templomok számát 49 Gy. IV. 309-315.; KUBINYI ANDRÁS: Vác. In: KMTL. 705. 50 Gy. I. 80-89.; KOVÁCSBÉLA: Eger. In: KMTL. 179. 51 ROKAY PÉTER-TAKÁCS MIKLÓS-WEHLI TÜNDE: Zágráb. In: KMTL. 738-739. 52 Gy. I. 210-213.; MAROSI ERNŐ-TAKÁCS MIKLÓS: Bács. In: KMTL. 73-75. 53 Gy. I. 648., 681-689.; ALMÁSI TIBOR-BÓNA ISTVÁN-MAROSI ERNŐ: Nagyvárad. In: KMTL. 480-481. 54 Gy. I. 850-853.; KRISTÓ GYULA: Csanád. In: KMTL. 145-146. 55 Gy. I. 143-158.; BENKŐ ELEK: Gyulafehérvár. In: KMTL. 245-247. 56 FÜGEDI ERIK: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon. In: uő.: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1981. 76.