Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

KALOCSA

nyozta, a bácsi érsek Fábián volt.

21 Mivel Acha 1091 előtt vagy 1094-ben töltötte be e méltóságát,

22 Fábián is ezen időpontok valamelyikében kormányzott érsekként Bácson. László, aki a bihari püspökség székhelyét a közeli Váradra helyezte át,

23 Kalocsáról a távolabbi Bácsra tette az érsekségi székhelyet. Ez utóbbi okaként Makk Ferenc László király déli-délkeleti irányú érdeklődését, a keleti angolok Magyarország határai mentén való megjelenését nevezte meg. Szerinte az érseki székhely az 1080-as évek második felében, az évtized végén került Kalocsáról Bácsra.

24 Ettől kezdve mintegy száz évig Bács adott otthont az érsekségnek. Ennek bizonyságát az alábbi adatok szolgáltatják. Bár a Fábián után közvetlenül következő főpapok mint kalocsai püspökök szerepelnek (Ugolin [?], Pál és Fulbert az 1103-tól 1118-ig terjedő rövid szakaszban

25

), de az utánuk jövő Gergelyt 1124-ben, Fancsikát 1131 után, Muchiát pedig 1142-ben bácsi érseknek nevezték,

26 és ami kiváltképpen sokat mond, ez utóbbi három kalocsai érsekként egyáltalán nem fordul elő. Már itt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy bár az egyházmegye központja Bácsra került, de a székhely elvileg továbbra is Kalocsa maradt. Sem I. László, sem az őt követő 12. századi magyar királyok ugyanis nem kértek és nem kaptak a pápától jóváhagyást Bácson új érsekség alapítására, illetve nem hagyatták jóvá a kalocsai szék Bácsra történt áthelyezését. Ennélfogva azok, akik a 12. században kalocsai érsekről (püspökről) írnak, a jogi helyzetet fejezik ki (ám a püspöki címmel leminősítik a tisztség rangját), akik viszont bácsi érsekről szólnak, azok mindenben a tényleges helyzetet tükrözik. A 12. század közepétől kezdve megnövekszik a kalocsai főpapot említő iratok száma a bácsiról szóló forrásokkal szemben (Walter, Chemma, István, Pál és Péter csak kalocsai püspökként, illetve érsekként szerepel

27

), viszont sokatmondó, hogy Mikó és András hol kalocsai, hol bácsi főpapként fordul elő. András bácsi érseki szereplése 1179. évi esemény kapcsán az utolsó adat bácsi főpapra.

28 De hogy 12. század második felében és még a század végén, 1195 táján is ténylegesen Bácson székelt az érsek — függetlenül attól, hogy kalocsai vagy bácsi főpapnak nevezték-e —, annak két csattanós bizonysága van. Az egyiket 1164-re vonatkozóan Ióannés Kinnamos bizánci történetíró hagyományozta ránk. Eszerint a Pagatzion, azaz a Bács nevű város „metropolisa a sirmioniaknak [szerémségieknek], itt tartózkodik a nép főpapja is."

29 Ez azt jelenti, hogy a szerémiek főpapjának, vagyis a kalocsai érseknek Bács volt a székhelye. A másik tudósítást III. Béla 1195 körüli 21 Smic. II. 42. 22 SZOVÁK KORNÉL: Esztergom érsekei. In: KMTL. 203. 23 Gy. I. 684. [Újabb feltevés szerint ugyancsak I. László király helyezte át az erdélyi püspökség központját Észak-Erdélyből a Maros menti Gyulafehérvárra. L. KRISTÓ GYULA: A korai Erdély (895-1324). Szegedi Középkortörténeti Könyvtár. 18. Szeged 2002. 109-111.] 24 MAKK FERENC: Szent László és a Balkán. In: uő.: A turulmadártól a kettőskeresztig. Tanulmányok a magyarság régebbi történelméről. Szeged 1998. 167-171. * DHA. I. 335., 383., 385., 396., 388. (hamis), 408. 25 DHA. I. 416. (közelebbről meg nem nevezett püspökként: 421.); Smic. II. 43., 50. Simon 1135. évi hamis oklevélben szerepel kalocsai érsekként: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. VIII. Szerk. Erdélyi László. Bp. 1903. 274. 27 J. P. MlGNE: Patrologiae cursus completus. Patrologia Latina. CXCIII. 1735.; Smic. II. 116.; G. III. 2272. (1. Gy. II. 427.); G. 2308., 2309. (keltére 1. RA. 118. szám); SRH. I. 127.; Smic. II. 140. (keltére és hitelességére 1. RA. 140. szám); Smic. II. 225. (hitelességére 1. RA. 147. szám); F. II. 260. 28 Mikóra 1. pl. HO. VI. 3.; Smic. II. 98., Andrásra pl. W. HOLZMANN: XII. századi pápai oklevelek kánoni gyűjteményekből. Századok 93 (1959) 412., 414-415.; IOHANNES DOMINICUS MANSI: Sacrorum conciliorum nova et amplissima collectio. XXII. Venetiis 1778. 217., 468. 29 MORAVCSIK GYULA: AZ Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Bp. 1984. 221.