Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

KALOCSA

néven említett magyarok mindkét csoportja pogány volt. A fekete magyarokkal kapcsolatos néptörténeti elemzésem is arra az eredményre vezetett, hogy „a fekete magyarok (legalábbis részben) a kavar-kálizokkal" azonosak,

13 vagyis a magyaroktól különállóan szervezett, bár ezeknek alávetett népességet alkottak. Ami pedig a Koszta által jelzett második problémát illeti, az könnyen áthidalható, ha a magyar püspökségek érsekségekhez kapcsolódását, vagyis suffraganeus jellegük kialakulását nem a 11. század elejére, hanem a 12. század közepére-végére tesszük, mert ekkorra már teljesen feledésbe merülhetett Kalocsa és Pécs hajdani genetikus kapcsolata. Maga Koszta írta egyébként: „Nem tudjuk, mikor történt az egyes püspökségek Esztergom, illetve Kalocsa alá rendelése. III. Béla uralkodása alatt keletkezett jövedelem-összeírás a legkorábbi forrás, amely felsorolja a két érsekség suffraganeusait."

14 Magam nem gondolom, hogy feltevésem Kalocsa érsekséggé tételének okáról (a két etnikum számára létrehozott két érsekségről) vitán felül állna, de újabb szempontok felmerüléséig fenntartom. Kalocsa tehát 1009 tája óta érseki székhely volt. „Az első székesegyház a 11. század elején épült, egyszerű szerkezetű egyhajós, félköríves szentélyzáródású, erősen ókeresztény jellegű templom, homlokzata elé kéttornyos előtemplomot építettek. A székesegyház falazásánál Entz G. szerint a bizánci építőtechnika kő- és téglasorokat váltakozva alkalmazó eljárása figyelhető meg."

15 Ali. századi kalocsai érsekek közül többet név szerint ismerünk, de hiánytalan listájuk nem áll rendelkezésünkre.

16 A Kalocsát illetően bizonytalan hitelű Aszkrikot a sorban György követte, aki IX. Leó pápa 1051. évi oklevelében mint a magyarok kalocsai érseke (Colociensis ecclesiae Vngrorum archiepiscopus) fordul elő.

17 Ez az adat azért roppant fontos, mert döntő bizonyság arra, hogy Kalocsán már a 11. század közepén bizonyosan érsekség állt. Ezt követően a hazai források hol kalocsai érsekről, hol kalocsai püspökről írnak.

18 Már Udvardy József rámutatott, hogy ez utóbbi ugyan nem egészen szabatos kifejezés, de „nem nagy vétek", az episcopus főleg a krónikákban egyszerűen főpapot jelent. Ugyancsak ő állapította meg, hogy György érseksége után Kalocsát nem fokozhatták le püspökséggé.

19 Koszta László szerint „a magyar egyház 11. századi igazgatása felső szinten sokkal inkább korporatív jellegű, mint hierarchikus. A püspökök közül nem emelkedik ki a források szerint sem az esztergomi, sem a kalocsai érsek." Ugyancsak Koszta vetette fel, hogy a kalocsai főpap püspökként való megnevezésében a tájékozatlanság mellett alkalmanként — főleg Esztergom részéről — „tudatos leminősítés" is szerepet játszhatott.

20 Kalocsa a 11. század végén ténylegesen elvesztette érseki székhelyét. Egy 1134. évi oklevél szerint László király idején, amikor az esztergomi egyházat Acha kormá13 KRISTÓ GYULA: A székelyek eredetéről. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár. 10. Szeged 1996. 47. 14 KOSZTA LÁSZLÓ: a 3. jegyzetben i. m. 76. 15 KOSZTA LÁSZLÓ: Kalocsa. In: KMTL. 317. 16 UDVARDY JÓZSEF: A kalocsai érsekek életrajza (1000-1526). Dissertationes Hungaricae ex História Ecclesiae. XI. Köln 1991. 13-45. 17 DHA. I. 139. 18 Az adatokat 1. Gy. II. 427. 19 UDVARDY JÓZSEF: a 16. jegyzetben i. m. 35-36. 20 KOSZTA LÁSZLÓ: a 3. jegyzetben i. m. 76., 78.