Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

VÁROS ÉS TÖRTÉNELEM

VÁROS ÉS TÖRTÉNELEM Két emberöltővel ezelőtt, 1924-ben az akkor 26 éves Mályusz Elemér, aki most ünnepli 90. születésnapját, teljes joggal írt igen elmarasztalóan a magyarországi helytörténeti kutatásokról: a megyei és városi monográfiák „egyszerűen a területükön végbemenő események elmondására szorítkoztak és a belső életről csak a legszembeötlőbb jelenségeket regisztrálták". Mályusz Elemér, aki gyermekkorát és serdülő éveit Szegeden töltötte, aligha véletlenül hivatkozott példa gyanánt Reizner Jánosra, aki négy kötetben dolgozta fel a múlt század végén Szeged történetét, s aki külön munkát szentelt az 1840-es évek és a forradalom időszakának. Reizner — állapítja meg Mályusz — a két mozgalmas év (1848-1849) társadalmi küzdelmeit roppant röviden és elnagyoltan foglalta össze. Pedig Reizner János „előnyösen emelkedik ki a többi monografus közül, tisztán látta, hogy feladata gyanánt a város belső életét, annak aprólékos küzdelmeit, a fejlődést, a társadalmat, a közműveltséget kell ismertetnie. De Reizner, kinek könyve különben teljesen kora tudományosságának színvonalán áll, ezt a munkát nem végezte el, mert négy évtizeddel ezelőtt ily feladatok és célok még nem lebeghettek a magyar történetírás előtt". így hát Reiznernél elmaradt a gazdasági és társadalmi viszonyok részletes elemzése, s nem történt meg a már akkor rendelkezésre álló forrásanyag (elsősorban a sajtóanyag) felhasználása sem. S ha Mályusz Elemér gondolataihoz hozzátesszük azt a tényt, hogy Reizner János várostörténete megállt a 19. századnál, máris aligha szükséges bővebben taglalnunk azt: mennyire szükség volt és van a 20. század vége felé Szeged városa történetének új, korszerű feldolgozására. A Reizner óta eltelt évtizedek igen egyenetlenül érlelték egy majdani, Reiznerével vetekedő értékű monográfia magvait. (Ne felejtsük el: Reizner műve korának legjobb tudományos színvonalán állt.) Komoly eredményeket tudott felmutatni a Szeged környéki föld mélyének megvallatásában a régészet, a szegedi népélet feltárásában a néprajz, a 19-20. század szegedi irodalma országos és nemzetközi rangra jutott vonulatának felderítésében az irodalomtörténet-írás, valamint a 19-20. századi társadalmi mozgalmak bemutatásában a munkásmozgalom-történet. Ugyanakkor riasztó hiányok, hézagok tátongtak a középkori, a török kori, a 18. századi, a neoabszolutizmus és a dualizmus kori Szeged históriájában, de a 20. század szinte szemünk előtt játszódó történelmének feldolgozásával is adós még a kutatás. Két lehetséges út kínálkozott a végigjárásra. Az egyik azt jelentette volna, hogy kezdetét veszi a Reizner óta elért eredmények és hiányok gondos számbavétele annak célzatával, hogy a hiányok megszüntetése érdekében előtanulmányok készüljenek, várostörténeti fórum (folyóirat) létesüljön, amely teret ad a dolgozatoknak, s — miként a főváros tette a Tanulmányok Budapest múltjából, illetve a Budapest régiségei sorozat évtizedeken át történt dajkálásával — hosszú évek, évtizedek szívós, rendszeres mun-