Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
VÉSZTŐ
távol tartsák maguktól, az ingoványt környező vizekbe kaszákat állítottak fel élével. A tatárok lovai elvesztek, a tatár lovasokat a magyarok lekaszabolták. „Később, miután a tatárság hazánkból kitakarodott, a menekültek közül sokan nem tértek vissza elébbeni lakhelyeikre, hanem alkalmas s bátorságos települési helynek látván a vizek közé szorított hátat, itt építettek falut, s az esemény emlékezetére elnevezték azt Vésztőnek, mely név később Vésztőre változtattatott". 54 A tények — sem a történelem, sem a nyelvészet oldaláról — nem erősítik meg a szájhagyományt. A tatárjárást kö\ ető fél évszázad alatt a Kis-Sárréten is új falvak keletkeztek — ide sorolhatók az 1311-ben feltűnő, a mai Vésztőtől nyugatra feküdt, Bélmegyerbe olvadt Süvöltő, 55 továbbá a Biharba eső, Iráz és Kót vidékén elterült, legkorábban 1301-ben felbukkanó Péntekülése 56 —, de Vésztővel nem találkozunk sem a 13. század második felében, sem a 14. század első harmadában előkerülő falvak sorában, holott nemcsak közeli, h; nem távolabbi szomszédai is — Békés megyében a már említett Csökmőn, Szeghalmon, Körösladányon kívül Köröstarcsa, Mezőberény, 57 Békés, Biharban pedig Iráz és Okány mellett Nagygyanté, Zsadány, Kornádi 58 — mind Árpád-koriak. 1358. évi oklevélből arról értesülünk, hogy a ma már Vésztő külterületének számító Németi 59 egy bizonyos Lőrincet ősei jogán illette meg. 60 Itt nemcsak az ősök birtoklása, hanem bizonnyal a Németi 'németé' típusú névadás korai volta is az Árpád-korba utalja a helység eredetét. Vésztővel 1350. évi oklevélben találkozunk először a történelem lapjain. Ekkor megtudjuk, hogy a Csolt nemből származó gerlai Ábrahámfiak és a Füzesgyarmathoz közeli Harangra való nemesek oly módon egyeztek meg leánynegyed, azaz a kiházasítással járó hozomány ügyében (ugyanis az Abrahamfi család egyik nőtagja Harangi Pálhoz ment férjhez), hogy algériai Dénes fia: Ábrahám (az Abrahamfi család névadója) Fás birtok egy részét a Harangiaknak adta, maga ugyanakkor egy-egy töredékrészhez jutott Mágor, a Ladányhoz közeli Füss, Vésztő és a Gerla melle'tti Fejérem birtokokban, továbbá Martonosülése földön. 61 Vésztő neve az 1350. évi okmányban még Vejszető (Veyzetheu) alakban fordul elő. Ez világosan mutatja, hogy a Vésztő helynév nem a vesztő szóból ered (amely népetimológiát a szájhagyomány a tatárjáráshoz kapcsolta), hanem „az ősi rekesztő halászat eszköze, egy vízbe helyezett, vese alakúra kiképzett nádfal, a vejész vagy vejsze" volt a helység névadója. 623 Egy 1383. évi, Vésztőt is említő oklevélben találkozunk a 'rekesztek' jelentésű latin clausura magyar megfelelőjével, a vesz-szel. 63 Ehhez a vejsze vagy vesz alakhoz járult az eredeti54 HAAN LAJOS: a 13. jegyzetben i. m. 319. Haan Lajos korában az egyik vésztői rónát Tatárvágásnak hívták. Jelenleg is ez a neve egy határrésznek a Perecesi hátnál. 55 Gy. I. 512. 56 Z. I. 102., 103. L. még JAKÓ ZSIGMOND: a 24. jegyzetben i. m. 322. 57 Igaz, Berénnyel első ízben csak 1347-ben találkozunk írott forrásban (AO. V. 127-128.), de ha a helység neve valóban törzsnévi eredetű, akkor korai, akár 11. századi település lehetett. L. SZEGFŰ LÁSZLÓ: Mezőberény középkori története. In: Mezőberény története. I. Szerk. Szabó Ferenc. Mezőberény 1973. 75. 58 Gy. I. 505., 513., 514., 504., 503-504., 627., 647., 621., 691-692., 635. 59 A 44. jegyzetben i. m. 688. 60 PESTY FRIGYES: Oklevelek Temesvármegye és Temesvárváros történetéhez. I. 1183-1430. Pozsony 1896. 86-87. 61 BO. I. 20-23. 62 KÁLMÁN BÉLA: A nevek világa. Bp. 1967. 160. L. még HAAN LAJOS: a 13. jegyzetben i. m. 318319.; KARÁCSONYI JÁNOS: a 11. jegyzetben i. m. II. 338. 63 BO. I. 33.
