Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
BÉKÉSCSABA
zött. 109 E határjárást rögzítő oklevél a középkori Csaba történetének egyik legfontosabb dokumentuma. Karácsonyi János a 19. század végén még úgy értékelte az okmányt, hogy a „mai Csabától délnyugatra kezdődő határpontok oly sűrűn és világosan ki vannak jelölve, hogy egy kis helyszíni vizsgálattal tán még ma is meg lehetne azokat állapítani." 110 Ha ez ma már nem is vezetne eredményre — bár nem állana példa nélkül 111 —, az okmány igazi értéke abban van, hogy a határjárásban „a régi táj arculata s olykor a mezőgazdasági termelés módja és a település képe megelevenedik, s... a benne felsorolt helynevek... útbaigazítást adnak a lakosság nyelvére". 112 Ez az első oklevelünk, mely nem madártávlatból szemléli a középkori Csabát, hanem emberközelbe hozza határait. Az Árpád-kori történeti földrajz kutatója állapította meg megyénk 11-14. századi természeti viszonyairól, hogy a „Körös főmedrét számos holtág és ér kísérte; ezek s a rétségek kisebb-nagyobb szigetek sorát hozták létre. E nádasok és zsombékosok közt megbújó szigetvilágon vetette meg lábát a régi világ embere". 113 S Haan Lajos a 19. század első felére vonatkozó érvénnyel írta azt, hogy az „én gyermekkoromban, ha tavasszal a toronyról lenéztünk, nem láttunk egyebet Csaba körül, mint végtelen tengernyi vizet, mely a gátakat, utakat annyira elborította, hogy a megyei urak is Gyulára a gyűlésekre csolnakokon jártak be". 114 Nem volt ez másként 1525-ben sem: a Chykoser, a Lencseser, a Szélesér vízfolyások (nevükben ér szavunk található), 115 a Fehér-Körös, Sikondszegh „folyó", a Sebestyénfiafoka, a Fabianfoka medrek (melyek az áradások idején vízzel teltek meg, s halait Abrahamfi Péter és az őrgróf egyaránt halászták) 116 Csaba határának vizes, ingoványos jellegét mutatják. A vízfolyások szigeteket (Dertiziszigettye ni ) alkottak, vízből kiemelkedő magaslatokat mostak körül. Ezzel magyarázható, hogy Csaba határán számos dombot (Kútfeletvaló kettős halom nevű monticulum 'dombocska', Márthondombja m ), halmot (Kettőshalom 119 ), hátat 120 (Pattantyúhát, Korhanhát, Kazmanhát, m Sóskúthát, Kertheszeghe alatvaló háttya, Ketesthát, 122 Szilváshát, Pothmahat, 123 Kenderhát, Búzáshát, Komlóshát, Kútfőhát, Borsóhát, 124 Nádasháta} 25 ), fokot 126 (Szigendfoka ni ) említ az 1525. évi 109 BO. I. 142-146. Tartalmi fordítását 1. TIBORI JÁNOS: a 30. jegyzetben i. m. 15-17. 110 KARÁCSONYI JÁNOS: a 37. jegyzetben i. m. II. 51. 1.1 Gy. I. 15. old. 8. jegyzet. 1.2 Uo. 15. 113 Uo. 493. 114 HAÁN LAJOS: a 65. jegyzetben i. m. 11. 115 BO. I. 144., 145. 116 Uo. 145. 117 Uo. 143. 118 Uo. 143., 145. 119 Uo. 143. 120 A hát szó 'szélesen kiálló, kiemelkedő rész' jelenkésére 1. SZARVAS GÁBOR-SIMONYI ZSIGMOND: Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig. I. Bp. 1890. 1357. HAÁN LAJOS (a 65. jegyzetben i. m. 44.) is úgy látta, hogy „hajdan e vidék csupa mocsár volt, s ahol valaki egy kis hátat, azaz száraz helyet talált, oda építette fel házát". 121 Békés egyik lakott helyét ma is Kászmánkertnek hívják. L. a 36. jegyzetben i. m. 151. 122 BO. I. 143. Ketesthát nevében az Árpád-kori Ketesd falu neve őrződött meg. 123 L. KARÁCSONYI JÁNOS: Két összeírás a békésmegyei pusztákról. BÉvk. X. 37-38., 37. old. 1. jegyzet. 124 BO. I. 144. 125 Uo. 145. 126 A fok szó 'szárazföldnek vízbe nyúló kiszögellése' jelentésére 1. SZENCZI MOLNÁR ALBERT 1621. évi szótára 97.; SZARVAS GÁBOR-SIMONYI ZSIGMOND: a 120. jegyzetben i. m. I. 903-904.; BÁRCZI GÉZA:
