Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

BÉKÉSCSABA

megváltozott viszonyok közepette vitte tovább apjának politikai irányvonalát,

8 másrészt a 13. században virágzó Békés megyei Csolt nemzetségben

9 többször előforduló Vata személynév a nem ősére enged következtetni, s e nemzetség leszármazottai voltak a középkori Csaba történetében oly nagy szerepet játszó Ábrahámfiak (Ábránffyak) is;

10 mindenesetre 11. századi rendelkezés szólt arról, hogy „a keresztényeknek teljességgel tilalmas volt feleséget venni Vata és Janus nemzetségéből."

11 Ezzel, következetes végrehajtása esetén, a nemzetség — végül is meg nem valósított — halálos ítéletét mondták ki. Joggal tételezhető fel, hogy a lázadó Vata területén Békés (illetve talán először egy nagy kiterjedésű, a békési-zarándi területet is magában foglaló Bihar) királyi vármegye, illetve a bihari püspökség megszervezésére az 1046-ot közvetlenül követő évek valamelyikében, mindenesetre még I. András uralkodásának elején került sor. A király Lengyelországból hazatért öccsével, Béla herceggel 1048-1050 között megosztozott az országon, s annak harmadát átengedte neki. Békés vármegye a hercegi (dukátusi) harmad tartozéka lett,

12 s mintegy fél évszázadig, a dukátus 12. század eleji megszűntéig a hercegi megyék sorsában osztozott. Ujabb kutatások valószínűsítik, hogy a dukátus megyéi, amelyek az ország perifériáin, gyéren lakott, a feudalizmus útjára a Dunántúlnál több évtizeddel később lépett területein feküdtek, a 11. század második felében s a 11-12. század fordulóján felgyorsult ütemű fejlődést tettek meg.

13 A megye írott forrásokban elsőként előforduló falvairól is a dukátusi Békés megye időszakából származó iratokban olvashatunk. Péter comes 1067 körül százdi monostorának Szeghalom birtokot adta,

14

1. Géza király Doboz faluban levő szolganépeket adományozott az 1075-ben alapított garamszentbenedeki apátságnak,

15

1. László király pedig — 13. századi oklevél szerint — három Békés megyei faluval ajándékozta meg az egri egyházat.

16 A 12. század elején Álmos herceg már egy sor Békés megyei faluban (Bábocán, Décsén, Kuhtín, Dobozban, Sarkadon) juttatott javadalmakat az általa alapított dömösi prépostságnak.

17 A középkori agrárfalu — miként a feudális társadalom is — a termelés fejlődésének terméke. E fejlődés egyes etapjai ma már általában véve ismertek: a kezdetet kétségtelenül a törzsek kizárólagos állattartó, állattenyésztő tevékenysége, az állandó nomadizálás, a tartós szálláshelyek hiánya jelenti, s csak szerény előrelépést jelent az, amikor a nomadizálás „a téli és nyári szállás váltásnak már valamilyen kötött rendszerében" folyt, amikor az egyes törzsek „általában ugyanarra a téli szállásra és nyári le8 SRH I. 338. Fordítását közli: OBMT. 21. L. KRISTÓ GYULA: a 6. jegyzetben i. m. 49-54.; OBMT. 21. 9 A Csolt nemzetség családfáit 1. KARÁCSONYI JÁNOS: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I. Bp. 1900. 379-381. 10 L. KARÁCSONYI JÁNOS: Békésmegye nemzetségei. BÉvk. XI. 79. 11 SRH 1.338. 12 GYÖRFFY GYÖRGY: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok 1958. 50. 13 KRISTÓ GYULA: XI. századi hercegség története Magyarországon. [Bp. 1974. 68-87.] 14 W. I. 26. Fordítását 1. OBMT. 22. 15 Str. I. 59. Fordítását 1. OBMT. 23. 16 RA. 2123. szám. Fordítását 1. OBMT. 23-24. 17 SZABÓ DÉNES: A dömösi prépostság adománylevele (1138/1329). Magyar Nyelv 1936. 133-135., 204. Fordítását 1. OBMT. 24-25.