Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
TÁPÉ
rázatát elsősorban a Tápén még a 16. század elején is uralkodó naturális (természeti) gazdálkodásban, kisebb mértékben a viszonylag jól iparosodott Szeged közelségében lelhetjük meg. Hogy Szeged továbbra is igen erős szívóhatást gyakorolt Tápé jobbágyaira, azt alátámasztani véljük az 1522. évi szegedi tizedlajstrom ama adatával, mely szerint a város egyik utcájában Tápai (Thapay) János nevű polgár lakott. 42 Végigfutva a tápéi jegyzék személyneveit, általában magyar etnikumú lakosságot sejthetünk a nevek mögött, bár laktak a faluban Tót és Török nevezetűek is. A török hódítók elől menekülő szerbek 1522-ben még nem érték el Tápét, hiszen a lajstromban sem a Rác névvel, sem szláv eredetű nevekkel nem találkozunk. A mohácsi vész következményei közvetlenül nem érződtek Tápén, bár lehet, hogy Szulejmán szultán 1526 őszén visszavonuló egyik hadoszlopa érintette Tápét. A falu „mohácsi vésze" a 16. század közepén érkezett el. Az oszmán-törökök 1543 táján foglalhatták el Tápét, mindenesetre 1545-1547-ben már adóösszeírást (deftert) készítettek a vidékről tápéi jövedelmüket is feltüntetve. 43 1555-1556., valamint 1558. évi defterek beszámolnak a törökök tápéi kikötői (vám- és rév-) bevételeiről. 44 Tápé népéről, gazdálkodásáról a 16. században elsősorban a defterek adnak számot. Különösen az 1550. évi, 45 továbbá az 1585. évi török adólajstrom 46 rajzol részletes képet a faluról. Megtudjuk, hogy Tápén az előbbi (1550. évi) összeírás idején 43, az utóbbi idején 42 ház volt, vagyis a lakosság létszáma hosszabb távon 200 körül állandósult, bár nyilván évről-évre változott, a hadi helyzet, a termelés biztonsága feltétlenül kihatott a népesség számának alakulására. Az 1558. évi defter szerint Tápé az évben csak 30 ház után adózott. 47 A népesség számának időleges csökkenésében minden bizonnyal az 1552. évi szegedi hadjárat (az ún. szegedi veszedelem) magyar szempontból sikertelen kimenetelének, a törökök vandál pusztításának 48 évekre kisugárzó hatása érhető tetten. A falu lakossága aló. század második felében is döntően magyar maradt, legfeljebb a Pétre, Dimitre keresztnevek tételeznek fel idegen etnikumot. Ha a 16. századi három (az 1522., az 1550. és az 1585. évi) részletes lajstrom tápéi családneveit egymás mellé állítjuk, azt tapasztaljuk, hogy a lakosság fele immár törzsökös tápéinak számított. Ha az még nem is mondana sokat, hogy mindhárom összeírásban találkozunk Nagy, Fekete, Tót nevűekkel, de az, hogy mindháromban olvashatjuk a Hernak, a Domokos, a Nemes, a Pető, az Ágoston, a Révész és a Terhes vezetékneveket, feltétlenül a népesség stabilitására mutat. 1585-ben már az 1522. éviek harmadik generációja élt Tápén. (Sőt, Tápé 1670 körüli defteré 49 szerint még ekkor is lakták a falut a Nagyok, a Feketék, a Tótok, a Domokosok és a Terhesek.) Igaz, a kételemű nevek kialakulásának kora ez, de mégsem lehet véletlen, hogy mind 1585-ben, mind majd száz évvel később, 1670 körül egyaránt megtalálhatjuk Tápén a Madaras, a Zombori, a Mester, a Fábián 42 REIZNER 112. 43 VELICS-KAMMERER II. 43., 65. 44 Uo. I. 89., 119. 45 Kiadva: J. KÁLDY-NAGY: TWO Sultanic Hass Estates in Hungary during the XVIth and XVIIth Centuries. Acta Orientálta Academiae Scienriarum Hungaricae 13 (1961) 45. 46 Kiadva: uo. 46-48. 47 VELICS-KAMMERER I. 119. 48 L. SZÁNTÓ IMRE: AZ 1552. évi szegedi hadjárat. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica 29 (1968) 25-26. és 26. old. 1. jegyzet. 49 Kiadva: J. KÁLDY-NAGY: a 45. jegyzetben i. m. 48-52.
