Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
A SZEGEDI HOSPESKIVÁLTSÁG KELTE
kiváltságok, ezért hiányzik pl. Pécs.) Szeged tehát mintegy az Alföld metropolisának volt tekinthető". 18 A dolgozat tárgyául választott problémára teljes bizonyosságú feleletet e pillanatban nem lehet adni. Az biztos, hogy Szeged IV. Bélától kiváltságot kapott. Roppant valószínű azonban, hogy ezt ekkor nem a város egésze kapta, hanem csak a szegedi hospesek, s az őket megillető szabadságok azonban utóbb valóban a szegedi polgárokra (összességében Szeged városára) szálltak át, lévén a hospesség a városképző elem. Az is biztos, hogy e hospesek már 1247-ben Szegeden éltek, ez évben IV. Bélától két ingatlant nyertek el. Nagyon valószínű, hogy 1242-t követően érkezhettek Szegedre. Kiváltságolásuk időpontjának meghatározásához figyelembe kell venni azt a földrajzi ívet, amelyet a szabadságot nyert hospesek (népek, cívisek) helységei alkotnak. Eszerint 1242-ben csak szlavóniai települések (Petrinja, Zágráb, Samobor, Várasd) hospesei kaptak kiváltságlevelet, illetve nyerték el Kálmán hercegtől (IV. Béla testvéröccsétől) már korábban megszerzett szabadságaik megerősítését. 1243-ban a Felvidék került sorra, Szepesolaszi és Zólyom lakói jutottak kiváltságokhoz. 1244-ben az ország különböző pontjain (vagyis délen, az ország közepén, nyugaton és északon) fekvő Valkó, Pest, Körmend és Korpona hospesei számára biztosított (vagy biztosított újólag) a király szabadságokat. A sor 1247-ben Beregszásszal, 1248ban Nyitrával, 1249-ben Szinával folytatódott. 19 Bár szigorú földrajzi rend természetesen nincs, arra gondolhatunk: a szegedi hospesek talán 1244-ben vagy 1247-ben jutottak kiváltságaik birtokába. Az első esetben a kiváltságlevelet három évvel követte az ingatlanokkal való megadományozás (amikorra kiderült, hogy a szegedi /zeneseknek kevés a fenntartásukhoz és számbeli gyarapodásukhoz szükséges földjük), a második esetben viszont ugyanazon esztendőben kaptak szabadságlevelet és birtokokat (de ma már nem tudjuk okát adni annak, hogy miért két és miért nem egyetlen oklevélben). Bár a szegedi /zospeskiváltság évéül biztos hitelű, megfellebbezhetetlen dátumot nem vagyunk képesek adni, egy mozzanat mérlegelése hozzásegít bennünket egy roppant valószínű dátum megadásához. Mivel arra nincs példánk a vizsgált tíz év alatt, hogy a birtok(ok) hospesek számára történő adományozását csak évekkel később követte volna magának a /zospeskiváltságnak az uralkodói biztosítása, ennélfogva ingatlanokat a szegedi /zeneseknek ajándékozó 1247. évi királyi oklevél mindenképpen kiváltságolásuk záró mozzanatának tekinthető. Ebből viszont az következik: a szabadságok elnyerésének legkésőbbi lehetséges kelte 1247 (elvileg a legkorábbi pedig 1242, még valószínűbben 1244). A további városiasodás alapját jelentő szegedi /zospeskiváltság tehát nagy valószínűséggel 750 évnél idősebb. Megjelent: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica 107 (1998) 29-33. 18 KUBlNYI ANDRÁS: Szeged a középkori magyar városhierarchiában. Somogyi-könyvtári Műhely 23 (1984)97. 19 RA. 721., 723., 725., 728., 742., 752., 765., 781., 786., 793., 867., 885., 906. szám.
