Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
SZEGED KIALAKULÁSA
Arra a kérdésre, hogy kik voltak Szeged alapítói, bizonnyal soha nem tudunk megbízható választ adni. Ha a magyar nyelv ilyenfajta képzést megengedne, akkor azt mondanánk: Szegedet nem alapították, hanem alapult. Másként kell kifejeznünk magunkat: Szegedet nem mesterségesen létesítették, amelynek pontos alapítási dámmá volna, hanem természetes úton fejlődött ki, így tehát Szeged kezdetei kiváltképpen törékenyek. Két irányból közelíthetünk Szeged kialakulása felé. Az egyik a régészet. Az utóbbi évek kutatásai világossá tették, hogy Szeged közvetlen környéke tele van honfoglalás kori régészeti leletekkel és lelőhelyekkel. A 9. század végi honfoglaló magyarság biztosan megült ezen a vidéken. Szeged e nép és e föld nászából fogant. A régész ásója azonban csak azokat a Szeged környéki tárgyi emlékeket tudja felszínre hozni, amelyeket nem fedett be az 1879. évi nagy árvíz utáni, helyenként hat métert is elérő feltöltés, s amelyeket nem zárt civilizációjának betonkoporsójába a hajdani kultúrák fölé magas házakat, aszfaltos utakat építő ember. A Szeged városi magvát övező gazdag régészeti anyag elégséges a magyar honfoglalók itteni megtelepedésének bizonyítására, de kevés a város kialakulásának megmagyarázására. A Tisza jobb partján szigetszerű kiemelkedéseken, vízből kiálló partos felületeken telepedett meg a magyarság. Tudjuk azt is, hogy utóbb több sziget egy beépüléséből, összeolvadásából alakult ki a középkor későbbi szakaszán Szeged. De, sajnos, régészetileg éppen azt a hajdani szigetet nem lehet kutatni, amely a későbbi város magvát rejti. 9 Közeledhetünk Szeged kialakulása felé az írott források oldaláról. A legkorábbi biztos hitelű, Szegedet említő írásos dokumentum, III. Béla király oklevele 1183-ból való. 10 Ennek éppen 800 éve. Ám ez az adat nem azt jelenti, hogy Szeged 1183-ban keletkezett, vagyis hogy éppen az idén 800 éves volna. Csak annyit jelent, hogy 1183ban már e néven biztosan létezett. Az adat önmagában is mutatja: Szeged korábbi ennél. III. Béla ugyanis ebben az oklevélben adományokat juttatott a nyitrai egyháznak, egyebek között „három sószállító hajót engedtem át — mondja az oklevél szövege Béla király nevében —- a nyitrai egyház számára azzal a szabadsággal, amelyet a bizerei monostor hajói élveznek a só vételében és szállításában, ezek tetszés szerint vagy Aradon vagy Szegeden (in Cigeddin) tartassanak". 11 A ma már nem létező Bizere, valamint a tőle 10 km-re nyugatra eső Arad a Maros mentén, az Erdélyből vezető vízi út mellett terültek el. Ennek a vízi útnak a végpontja a Maros tiszai torkolatához közel levő Szeged volt. Mint későbbi adatok — így pl. az 1222. évi Aranybulla is — mutatják, Szegeden országos királyi sólerakat létezett. 12 Mivel a nyitrai egyház sószállító hajói 1183-ban a szegedi folyami kikötőt használhatták, kétségtelen, hogy e királyi sólerakat is megvolt már ekkor. Bizonyos megfontolások arra intenek, hogy — ismerve a só fontosságát a középkor embere számára — a szegedi királyi sólerakatot visszavezessük a 11. század első harmadáig. 1028 táján győzte le fegyveresen István király 9 A 2. jegyzetben i. m. 248-252., 278. (A vonatkozó rész Kürti Béla és Szegfű László munkája.) 10 KRISTÓ GYULA: A Panoráma „Szeged"-jének Árpád-kora avagy Szeged Árpád-korának panorámája. Somogyi-könyvtári Műhely 1982. 124.; Benkő Loránd—Korompay Klára és Papp László: Szeged nevének első előfordulása. Uo. 173-174. " Dl. 25. Hasonmása a 2. jegyzetben i. m. 31. számú fényképén. Legjobb kiadása: CDES. I. 90. Magyar fordítása: III. Béla 82-83. h Gy. I. 900-904.
