Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

NYÍREGYHÁZA NEVE ÉS ELSŐ ELŐFORDULÁSA ÍROTT KÚTFŐBEN

és Békés megyében (e diplomában lényegében az előzővel azonos az arány, ugyanis 43 helynévből 10 visel -egyház vagy -egyháza utótagot; OBMT. 43.)- Mint Györffy György is írta (A tatárjárás pusztításának nyomai helyneveinkben, i. m. 36.), az Oklevél-szótár a 15. századból számos -egyház(a) és -tel(e)ke utótagú helynevet sorol fel. Az -egyház(a) utótagú helynevek meggyarapodása a 15. századra — úgy tűnik — a pusztásodás folyamatának előrehaladtával van szoros kapcsolatban. Ha igaz lenne az a megállapítás, hogy „a tatárjárás alatt elpusztult egyházas falu neve -egyháza utótaggal, az egy hazátlan, mezőgazdasági termelést folytató faluké -telke utótaggal bővült" (Györffy György: A tatárjárás pusztításának nyomai helyneveinkben, i. m. 38.), akkor -egyháza és -telke utótagú helyneveknek csak 1241 után kellene az anyagban előfordulniuk. Ami a -telek(e) utótagú földrajzi neveket illeti, már egy korábbi munkánkban — Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae, Acta Historica 55 (1976) 91. — rámutattunk arra, hogy 11-12. századi meglétük bizonyítható, hiteles és hamis oklevelekben egyaránt előfordulnak: + 1015/+1158/1323/1403: Dedteluke, VMO. I. 4. 576.; 1177/1202 k./1337: Gastateluke, Levéltári Közlemények 33 (1962) 216.; 1177/1500 k.: Secutelek, Nadatheleke, uo. 213., 214. A tatárjárás előtti okleveles anyagban -egyház(a) utótagú helynevek általában jelzős összetételben fordulnak elő (pl. +1093/1404: Kerekyghaz, Z. I. 1.; 1193: Feyrhigaz, ÓMO. 58. stb.), de a tatárjárás előtt már 1221-ből ismerünk adatot olyan, -egyház utótagú összetételre, amelynek első tagja önállóan is megáll: 1221/1550: Vlozyghaz, VR. 299. szám, 266. Feltehető tehát, hogy a település neve eredetileg Olasz volt, s csak később nyerte az -egyház utótagot. Mindenesetre e Borsod megyei Olaszegyház 1281-ben mint üres és lakóit nélkülöző föld (terra... vacua et habitatoribus destituta, W. XII. 328.) kerül elő. Egyetlen adat nem erősíti ugyan a bizalmat az eme adat által valószínűsíteni szándékolt feltevés iránt, ugyanakkor különösebb hiperkritikára sem adnak a körülmények okot. Ha tudniillik az olyan -egyház(a) utótagú helynevek, amelyeknek első része önmagában is megáll, tényleg a pusztásodással vannak összefüggésben, akkor jóval a tatárjárás előtti korból ilyenek felbukkanására nem lehet számítani, mivel a pusztásodás lényegében a tatárjárás körüli évtizedekben veszi kezdetét, s a jellegzetes „lakóit nélkülöző föld" terminus vélhetően első előfordulása is 1224-ből való. Ezzel teljesen egybevágóan a pusztásodásra utaló első -egyház utótagú helynév 1221-ben tűnik fel, hogy azután a tatárjárást követően a 15. századig (vagy talán még azon túl is) nagy számban keletkezzenek ilyen helynevek, jelezvén a falvak, lakott települések elnéptelenedését, pusztásodását. Ha ez a feltevésünk megállja a helyét, nincs többé kényszerítő körülmény valamennyi olyan, -egyház(a) utótagú helynévvel jelölt települést a tatárjárás előtti korba visszavinni, amelynek első tagja önmagában megáll. Az -egyház(a) utótagú helynevek tehát — más földrajzi nevekhez hasonlóan — szintén nem igazolják Bárczi Géza (A magyar szókincs eredete. Bp. 1958.

2 149.) optimizmust sugárzó névtani összegzését: „egy-egy helynév keletkezésének korát gyakran akkor is meg tudjuk jelölni, ha régi adat nincs rá". Mindezt Nyíregyházára vonatkoztatva azt kell mondanunk: pusztán a település Nyíregyháza (azaz Nyír + egyháza) elnevezése nem szolgálhat annak bizonyságául, hogy a település már a tatárjárás előtt Nyír néven egyházas helyként létezett, s a tatárjárás pusztítása következtében nyerte el -egyháza utótaggal bővült, azaz ma is haszná-