Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
RÉGIÓK A KÖZÉPKORI ALFÖLDÖN
szúr „egyes város sorozatok vonalain a városok közötti feltűnően egyforma távolság. A legtöbb esetben 40-50 km körüli távolságok mérhetők". 31 Innen már csak egy lépés volt annak kibontása, hogy bizonyos földrajzi szabályszerűségek akkor is megállapíthatók, ha a városokat nem monolitikus egységnek képzeljük, hanem közöttük jelentőségük alapján különbséget teszünk. így — a nyugati szakirodalom alapján — Magyarországon ő foglalkozott behatóan a modern városhálózat hierarchikus térbeli rendjével. Minél jelentősebb egy város, annál nagyobb az a környék is, amely az ott fellelhető hiányok miatt a városra szorul. „A minőségben kisebb jelentőségű hiányokat tehát kisebb központi helyek sűrűbb hálózata tudja fedezni, a nagyobb jelentőségű hiányok pótlására azonban ezekből egy magasabb szintű ellátási egység alakul ki a maga nagyobb jelentőségű központjával". A modern várospiramis élén Budapest áll, őt követi öt vidéki nagyváros (vagy nagytáj központ): Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs és Szeged. „Megállapítható, hogy az 5 nagy központ Budapesthez és az ország területéhez képest meglehetősen egyenletesen helyezkedik el". 32 Minden jel arra mutat, hogy Major Jenő megállapításai a középkorra nézve is alkalmazhatók. Általában az a helyzet, hogy a Pest, Szeged és Várad közötti távolságok (160, illetve 220 km) mérvadók a többi késő középkori szomszédos régióközpont távolságára is. Pécs távolsága Soprontól 220, Pozsonytól 250, Zágrábtól 180 km. A Sopron-Körmöc távolság 200, a Pozsony-Körmöc távolság 150 km. Körmöcbánya 170 km-re esik Kassáról, Kassa 200 km-re Váradtól, Várad pedig 130 km-re Kolozsvártól. A feltett és egymáshoz legközelebb eső régióközpontok közötti legkisebb távolság 130, a legnagyobb 250 km (mindenütt légvonalban). Ez azt jelenti, hogy egy-egy régióközpont hatókörébe 65-125 km sugarú kör tartozik, vagyis egy régióközpont vonzáskörzetének átlagos sugara 95 km. Ha ezeket a köröket megrajzoljuk Pest, Várad, Szeged, Pécs, Kolozsvár és Kassa köré, 33 azt tapasztaljuk, hogy az ilyen módon — tehát durván, átlagot mutatóan — kirajzolódó régiókörzetek (vonzáskörzetek) közül Szegedé az egyetlen, amely kizárólagosan alföldi területet fog át. Az Alföld északi területein Pest és Várad, kis sávon Kassa osztozik, de mindhárom az Alföld mellett más térségekre is kiterjedt. Az így kapott térképen az Alföld délkeleti része tátong üresen. Minden jel szerint — legalábbis a 15. század közepéig — számolnunk kell egy Temesvár központú régióval is. Amint Temesvár végvárrá alakult, e térséget (illetve annak a töröktől kevéssé dúlt északi részét, a Maros-völgyet) Szeged szippantotta vonzáskörzetébe. Ha berajzoljuk — ezt szaggatott vonallal tettem — Temesvár köré az átlag 95 km sugarú kört, azt látjuk, hogy délen az országhatárig, keleten pedig éppen Erdélyig kitölti az űrt. A merőben elméleti úton „előállított" temesvári régió nagyobbrészt alföldi területet foglalt magában. Ugyancsak gondolhatunk arra, hogy az ország északkeleti határai mentén, Erdélytől északra — legalábbis a 15. századtól, amikor Szatmárról ide került át a pénzverő-kamarai központ — Nagybánya tölthetett be régióközponti szerepet, amely31 MAJOR JENŐ: A magyar városhálózatról. Településtudományi Közlemények 16 (1964) 39. 32 Uo. 45-46., 52., 57. 33 A köröket széles körben alkalmazta a körzet bemutatására KUBINYI ANDRÁS: Szeged a középkori magyar városhierarchiában. Somogyi-könyvtári Műhely 23 (1984) 96-106.
