Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

CSONGRÁD MEGYE

meghatározott keretek közti fejlődésüket a — világi vagy egyházi — földesúr támogatta. Csongrád megyében a 15. században három mezővárossal számolhatunk. Szer már egy korábbi korszakban is jelentős település volt, a Szeriek (a belőlük származó Pósa — vagy Pósafi — család tagjai) birtokolták egészen 1471-ben bekövetkezett kihalásukig. A Szegedről Budára vezető út mellett állott, a 14. század végén vámszedési jogot, a 15. század elején vásártartási jogot nyert. Szer közelében az Anonymus által is említett Körtvénytónál (Körtvélyesnél) jó átkelési lehetőség kínálkozott a Tiszán, a Szerről itt a folyón átvezető út Hódvásárhelyre vitt. A felszíni telepnyomok 1 km-nél hosszabb település képét vetítik elénk, plébániatemplomát a régészeti kutatás feltárta, három periódusáról fentebb említést tettünk. A másik két mezőváros Csongrád megye újonnan a megyéhez került déli felében található. Zentán — amely a 13. században még Bodrog megyébe esett — 1216-ban monostort említ oklevél. Utóbb a település a budai káptalan tulajdonába került. A Tisza egyik fontos átkelőhelyén alakult ki, réve (amelyet Zentarév mellett Zentának is nevez oklevél) a folyó túlsó, csanádi partján volt. Györgye, amely a Duna-Tisza közén feküdt, nagyjából egyenlő távolságra mindkét folyótól, inkább nagyra nőtt falu, semmint valódi mezőváros, Mátyás király anyjának birtokában volt, egy rövid ideig azonban egy egyházi férfiú (perjel) is uralta. A mezővárosok alsó kategóriájába sorolhatjuk még a megye területén Donáttornyát, amely a Kórógy patak partján, a megye tiszántúli részén terült el. A falvak közül történt kiemelkedése a Hunyadiak dél-alföldi birtoklásával kapcsolatos. 1484-ben önálló bíráskodási jogot nyert el. Lélekszáma a 15. század végén 500 körül mozgott. Kedvező földrajzi helyzetét az Anonymus által már megnevezett tiszai átkelőhely, a bődi rév közelsége jelentette. A csongrádi-csanádi határ közelében, az utóbb Csongrád megyébe került részen Hódvásárhely emelkedett ki. A Csongrádról Csanádra vezető, már Idríszi által a 12. században említett út mellett feküdt, a körtvélyesi réven át jó összeköttetése volt a Duna-Tisza-közi Szerrel. A települést alkotó két falu, Hód és Vásárhely a 14. század közepén összeolvadt. 1437-tól kezdve évtizedeken át uradalmi központ; egy ideig a Hunyadiak kezén volt, kastélya is talán ekkor épült. A mezővárosi szintet jelzi bírójának és esküdtjeinek említése, továbbá vására, amire a Vásárhely településnév utal. Nem érte el Hódvásárhely szintjét a tőle keletre feküdt Csomorkány. Szintén Hunyadi-birtok volt egy ideig, temploma a maga 25,2 x 6,8 m-es nagyságával már a 13. században jelentős települést sejtet. A 15. század közepén lakóinak száma elérte vagy meghaladta a 250-et. Ugyancsak egy alsóbb kategóriáját érte el a mezővárosi szintnek a Maros partján levő Makó. A 15. századi Csongrád megyében összesen mintegy 90 település létezett. A 13. század első felében (a tatárjárás előtt) 24 csongrádi településről szólnak az oklevelek. A két adat nehezen vethető össze, hiszen nem kis részben módosult Csongrád megye területe, a két adat tehát nem ugyanazon határok közötti Csongrád megyére vonatkozik. Ugyancsak figyelembe kell vennünk azt is, hogy az 1241 utáni oklevelek sokszorosát jelentik a tatárjárás előtti számnak, tehát sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy a tatárjárás után számottevő falu kimaradt volna a listából, míg 1241 előtt ez bizony könnyen megeshetett. Ha ilyen módon azt nem is mondhatjuk, hogy a településszám 200 év alatt éppen megnégyszereződött, de annyi bizton állítható, hogy a 13. század közepétől a 15. század közepéig eltelt idő alatt a faluhálózat további kiépülése