Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

CSONGRÁD MEGYE

templom keresztelőegyház volt, papja pasztorizációs tevékenységet folytatott. Amint növekedett a megyében a templomok száma, a vár templomának papja kiemelkedett a vidék többi, később létesített templomának papja közül, s fennhatóságot kezdett gya­korolni a megye egyházai felett. így alakult ki a 11-12. század fordulójára a főespere­si intézmény. A főesperes a 12. század elején már felhagyott a pasztorizációval, s ki­zárólag igazgatással foglalkozott, az egyházi hierarchiában közbülső helyet foglalt el a püspök és az egyre növekvő számú papság között. Csongrád megye esetében az a pap — illetve annak jogutóda — jutott el a főesperesi tiszthez, aki kezdetben a csongrádi földvár mellett pasztorizált. így hát a csongrádi főesperes ugyanazt a hatáskört töltötte be az egyházkormányzatban, amit a csongrádi várispán a világi igazgatás terén. Egyházakat természetesen nem csupán az uralkodók hoztak létre, még ha kezdet­ben — helyzetűknél fogva — ők játszották ebben a folyamatban a döntő szerepet. A falvakban épülő templomok jelentős részében komoly érdekeltségei voltak a földes­uraknak. Szent István azon törvénycikke, amely előírta, hogy minden tíz falu építsen egy templomot, megszabta, hogy ki milyen mértékben viselje az új egyház alapításá­nak terheit. Eszerint ruhákról és oltártakarókról a királynak, papról és könyvekről a püspöknek kellett gondoskodnia, a tíz falu — illetve a falvak — földesurának feladata volt biztosítani az egyház számára két házhelyet, két szolgát, lovat, kancát, hat ökröt, két tehenet és 30 aprójószágot. Ennek fejében természetesen a földesúr jogot formált arra, hogy beleszóljon a pap kiválasztásába, menesztésébe, egyszóval az egyházat haj­lamos volt saját (magán-) egyházaként kezelni. Csongrád megye korai egyházi építmé­nyei közül — a módszeres régészeti feltárásnak köszönhetően — a legalaposabban a szeri templomokat ismerjük. Szeren, ott, ahol Anonymus szerint a honfoglaló magya­rok szerét ejtették az ország dolgainak, két templomot hozott felszínre a régész ásója. Az egyik Szer falu, illetve mezőváros temploma. Ennek három építési periódusát különítették el. A legkorábbi templom 11,2 x 7,6 m-es volt, és a 12. században épült. A 13. század elején nyugati toronnyal bővítették, majd egy évszázaddal később 14,8 x 6,7 m alapterületűvé alakították át. Sokkal impozánsabb volt a szeri monostortemp­lom, amelyet a hagyomány szerint Ond vezér leszármazottai építettek. Ezek szerint mégiscsak igaza lenne Anonymusnak, és az Ondtól leszármazottak lennének Csongrád megye ősfoglaló nemzetsége? Idézzük fel, mit írt Anonymus erről! Eszerint Árpád vezér Ondnak, Ete apjának adta Szert a Tiszától a Botva-mocsárig és a Körtvélytótól Alpár homokjáig. Ennek az Ondnak a fia, Ete építtette Csongrád földvárát. Ondtól a Kalán és Kölese nemzetség származott le. Ez az, amit a 13. század eleji gestaírótól megtudunk. Már láttuk, hogy a csongrádi vár építésére vonatkozó anonymusi hagyomány aligha megbízható. Ano­nymus azt állítja, hogy Ond adományként jutott a jelentős területet magában foglaló Szer birtokába. Ilyen adományt azonban a nemzetség aligha Árpádtól nyert el, hanem valamelyik későbbi magyar uralkodótól, bizonnyal már királytól, amikor a hű szol­gálatok jutalmazásául divatba jöttek a birtokadományok. Lehet, hogy Szent István király, lehet, hogy egyik utóda adta e területet annak a nemzetségnek (családnak), amely később Kalán vagy Bár-Kalán nemzetségnek kezdte magát nevezni valamelyik korábbi, hírnevet szerzett őse (egy Kalán személy, illetve egy Bár és Kalán nevet vise­lő testvérpár) után. Valószínű, hogy ezt a történetet Anonymus a 13. század elején

Next

/
Oldalképek
Tartalom