Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

BÉKÉS MEGYE

létrejött a jogilag egységes jobbágyság, amely biztosította a maga számára a szabad költözést. Mindezek a körülmények sürgetően írták elő az elnéptelenedett falvak, lakatlan puszták betelepítését. A 14. század első feléből oklevelesen is maradt nyoma, hogy Békés megyében is folyt a telepítés, illetve újratelepítés. A telepesek meghatározott időre, általában néhány évre szóló mentességet kaptak a feudális terhek alól, hogy ennek az időnek az elteltével mindenben a szokott szolgáltatásokat tudják teljesíteni. Egy 1338. évi oklevél újabb, Békés megyében birtokos köznemesekről ad számot, Gyomát az iktári Bethlenek, a Gyomával határos Egét pedig — amelyre Szécsényi Tamás erdélyi vajda ekkor telepítési kiváltságot biztosított — a Pilisiek birtokolták. A köznemesség több csatornából ötvöződött egybe. A tehetős középnemesek (mint pl. az imént említett iktári Bethlenek, továbbá a Borsa nembeli Nadányiak) családjai több faluval rendelkeztek. A kisnemesek — akik részint a kevésbé tehetős közszabadok, részint pedig a várszervezetből kiváló várjobbágyok közül kerültek ki — egy-egy falut birtokoltak. Ilyen kisnemesi családként kell megítélnünk az 1358. évi oklevélben előforduló Németieket, akik Németi nevű falujukat immár több nemzedék óta birtokolták. Békés megyében a legrégibb idő — alkalmasint talán a honfoglalás — óta az a család birtokolt, amelyből Vata és fia, Janus is származott, s amely atyafiság a 13-14. században Csolt nemzetségként szerepel az oklevelekben. A Csolt nemből szakadt ki az Abrahamfi (Ábránfi) család, amely nevét attól az Ábrahámtól — Dénes fia Ábrahámtól (Ábrántói) — nyerte, aki 1358-ban Németi birtok határtársa volt. A Csolt nembeliek azonban megyében őshonos voltuk ellenére sem tudtak számottevő uradalmat kiépíteni sem a tartományuraság időszakában, sem a 14. század első felében. Birtokaik két tömbben két monostoruk, Csolt és Gerla körül helyezkedtek el. Lényegében ezt a helyzetet tükrözi 1383. évi birtokfelosztásuk. Ekkori birtokaik egy része bizonnyal a Csolt nembeliek ősi birtokállagához tartozott, így mindenekelőtt Csolt és Gerla (ahol 13. századi írott adat szerint állt a monostor), továbbá Fás (ahol már 1221-ben Csolt fia Csolt birtokolt). De hogy a Csolt nembeliek a 14. században — inkább a század közepén — hozzáláthattak birtokaik kiszélesítéséhez, uradalmuk megszervezéséhez, az mutatja, hogy megszerezték Fejéremet, amely 1261-ben még az egri egyház falujaként fordult elő (de legalábbis egy része 1446-ig a püspökség kezén maradt), valamint Vészét, amely 1306-ban a Veszeieké volt. A 14. századtól új erőre kapó pusztásodásnak esett áldozatul Csolt falu, amelyet Mágorhoz csatoltak. Legkésőbb a 15. században megszűnt létezni a nagy múltú csolti monostor is. Az Ábrahámfiak korábban két központú, a csolti és gerlai monostorok körül kikristályosodó uradalmának a 15. századra Gerla lett a centruma. Uradalmuk a 15. század folyamán — különösen Mátyás király (1458-1490) 1458. évi adománya révén — jelentősen megnőtt. Békés megye uradalmai közül a gyulai a legrégibbek egyike lehet. Királyi alapítású, mert alkotórészei közül Békés, Doboz és Vári ősi uralkodói birtokok, illetve várföldek voltak. Valószínűnek tartható, hogy a nagy kiterjedésű gyulai uradalmat mint királyi birtoktestet éppen a királyi javak nagymérvű eladományozásának ellensúlyozására Károly Róbert szervezte meg. 1387-ben magánkézre került, majd az addig birtokos Losonciak magva szakadtával a királyra szállt, és 1403-ban Zsigmond király (1387-1437) hű emberének, Maróti János macsói bánnak adományozta. A nagy hatalmú Maróti család megyénkbe kerülésének köszönhető a későbbiekben fontos szerep-