Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
VISSZAEMLÉKEZÉS A VILÁGHÁBORÚ ÉVEIRE (1941-1945)
Szegeden bácskai szerbekkel is sűrűn összefutottunk, többnyire egyetemistákkal, velük cseréltünk információt a frontokról és az otthonainkban uralkodó állapotokról. 1943 októberében ismét több irányba vezényeltek tovább bennünket. Én néhányad magammal vonattal a kárpátaljai Rahóra kerültem, amely település több száz kilomé terre keletre található Budapesttől. Jó hosszú utazás volt ez — Szegedről Szolnokra, majd végig a Tisza mentén, egészen a Kárpátokig. A Kárpátok között, Rahóban ne künk, alföldi embereknek különösen riasztó volt. Én életemben ekkor kerültem elő ször hasonló tájra. A katonai egység, amelynél jelentkeznem kellett, sátrakban és ba rakkokban volt elszállásolva. Azonban még ugyanazon a napon némi élelmet és vonat jegyet nyomtak a kezünkbe, hogy a néhány tíz kilométerrel nyugatabbra fekvő Técső re utazzunk vissza, amely Máramarossziget mellett, közvetlenül a Tisza partján talál ható. Técsőn a körülmények a szegediekhez voltak hasonlatosak — egy kisebb hadtáp egységhez tartozunk, s a kaszárnyán kívüli magánházaknál volt a szállásunk. A földre terített szalmán aludtunk, s az udvari kútnál tisztálkodtunk. Az élelem továbbra is re latíve jónak volt mondható — katonai, de jutott belőle elég mindenkinek. A városba mindennap bejárhattunk, így moziba is rendszeresen ellátogattunk. Itt, akár a magyar tisztek és közkatonák, kapcsolatot tartottunk a helyi civilekkel — ruténokkal, magya rokkal, zsidókkal egyaránt. Bejáratosak voltunk a házaikba, tejtermékeket vásárolmnk tőlük, meg italokat. Itt is kapcsolatba kerültünk fiatal lányokkal, akiknek a családjai igen jól fogadtak bennünket, s nemegyszer vendégül láttak, megetettek. Úgy éltünk itt néhány hónapon át, mint egy család. Técsőn a raktárakat kellett rendben tartanunk, s a hadtáp irodáit és szíjgyártó, cipész és szabóműhelyeit takarítottuk. Elég sok volt a munkánk — hozmkvittük a bőrt, a ruhákat, a lábbeliket... A técsői tartózkodás során is kaptunk orvosi felügyeletet és ellátást. 1944 során itt ért bennünket néhány nagyobb horderejű esemény — gondolok itt Horthy kísérletére, hogy Magyarországot kivonja a németekkel kötött katonai szövet ségből, 64 aztán a zsidók haláltáborokba való elszállítására, 65 meg egy nagyobb katonai alakulat felállítására, majd a frontra való kiküldésére. 66 Mi meg civil ruhát öltöttünk és elhagytuk Técsőt. Horthy kísérlete a fegyverszünet megkötésére 67 Técsőn sem maradt drámai követ kezmény nélkül. A tisztek kétségbeestek attól a parancstól, hogy le kell tenniük a fegyvert és nem hagyhatják el állomáshelyüket. Ezt ők nagy szégyenként élték meg, mind a magyar hadseregre, mind a magyar nemzetre, mind a magyar államra nézve. Magyarországszerte ez a váratlan és szokatlan rendelkezés nagy felháborodást keltett a laktanyákban és a nagyobb katonai egységekben — minden fegyvert zár alá kellett 64 1943 augusztusától előzetes fegyverszüneti tárgyalások kezdődtek Magyarország és az angolszász szövetségesek képviselői között. Olaszország háborúból való kiválása után Hitler nem akarta kockáztatni egy újabb szövetséges elvesztését. Közeledett a front is, ezért 1944. március 19én a németek megszállták az országot. 65 L. 25. lábjegyzet. 65 A szerzőnek erről nincsenek pontos információi. Esetleg a Románia kiugrása — 1944. augusztus 23. — után DélErdély visszafoglalására a románok ellen bevetett 3. magyar hadseregről lehet szó. 67 A szerző az 1944. március 19én bekövetkezett német megszállás előzményeire utal. L. 64. láb jegyzet. Hitlerrel való tárgyalása után Horthy Miklós kormányzó valóban parancsot adott arra, hogy a ma gyar katonák maradjanak a laktanyákban és ne álljanak ellen a németeknek.