Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
VISSZAEMLÉKEZÉS A VILÁGHÁBORÚ ÉVEIRE (1941-1945)
A németeket az SS egységekbe, a Prinz Eugen hadosztályba mozgósították. Őket is több fronton vetették be, jórészük elesett, és sokan éveken át tartó orosz fogságba kerültek. A zsidók akkoriban külön munkaszázadokba 46 lettek mozgósítva, amelyekben szélsőségesen rossz, embertelen körülmények között — megszégyenítéseknek, és meg aláztatásoknak kitéve, fizikálisan és egészségileg teljesen legyengülve valóságos embe ri csontvázakká alakultak át. Szinte senki sem élte közülük túl ezeket a megpróbáltatá sokat. 47 A körülményeket figyelembe véve a bácskai szerbek még talán a legjobban jártak mind közül. A mozgósítás ellenére aránylag elviselhető körülmények között éltek és legnagyobb részük túlélte a háborút, hazatérhetett otthonaiba, családja körébe. döntöttek, a csapatok nagy részét még az év vége előtt hazahozták, helyettük megszálló erőket irányítottak ukrán területekre. A 207 ezer fős 2. magyar hadsereget német nyomásra 1942 tavaszától irányították a doni frontra, ahol mintegy 200 kilométeres szakasz védelme volt a feladata és 1943 januárjában nagy vesztesége ket szenvedve vonult vissza. A Kárpátcsoportra vonatkozó adat forrása: SZABÓ PÉTER: Németország szö vetségesei az 1941. évi szovjetunióbeli hadműveletekben. Hadtörténelmi Közlemények 2001/4. 563569. A nemzetiségieket katonai, a zsidókat kisegítő, a politikailag megbízhatatlannak ítélteket különleges — fegyvertelen — munkaszolgálatos századokba hívták be. A fegyvertelen kisegítő munkaszolgálat a frontra vezényeltek esetében valóban teljes kiszolgáltatott sággal járt együtt és nagyon sok függött a felettesek magatartásától is. Az ellátás, a bánásmód a hátország ban szolgálatot teljesítők esetében is meghatározó volt. 1944ben viszont az is előfordult, hogy a munkaszol gálat teljesítése egyes esetekben az életet jelenthette, sokan így menekültek meg a deportálástól és a gázkam rától. Ennek talán legismertebb ellenpéldája Radnóti Miklós költő sorsa, akit társaival 1944 őszén a szerbiai Bor rézbányájából vittek gyalogmenetben Németország felé, és akit — teljesen legyengült állapotban — út közben lőttek tarkón valószínűleg a Győrhöz közeli Abda határában.
